Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Egyébiránt a vizsgálat erélyesen folytattatik, és az ítélet hozatal is a lehetőségig gyorsíttatni fog, mindazonáltal megjegyeztetik, miszerint Békés Csaba közönsége a felsőbb helyről reá ruházott oskola-ügyre gondoskodásnak, — mit fentebb érintett folyamodványában indokkal hoz fel — ily egyén választása által, különösen mint Szeberény, aligha eleget teend, azért is ennek a tanítói hivatalban leendő további maradása a kifejtett körülményeknél fogva nem látszik megengedhetőnek, sőt Nováknak is további alkalmazhatása kérdés alatt áll". (BCSM — IV. b. 152 — ir. 5030/1852. sz.) A csabai egyházközség presbitériuma, szerencsére, nem sietett az így megüresedett állások betöltésével, noha a nagyváradi főispáni hivatal nyomatékosan tudtára adta, hogy „a tanintézetbeni oktatás akadálytalan folytatásáról" a törvények értelmében gondoskodnia kell. Jól is tette; — tanítói hat hónap múlva kegyelmet kaptak. Szeberényi anyja „közbenjárására" szabadult ki a váradi statusfogságból. Csabára internálták, ahol egy ideig még rendőri felügyelet alatt állt. A tanítástól azonban nem tiltották el egyikőjüket sem. Politikai „meghurcolásuk" semmit sem ártott tekintélyüknek. A csabaiak ezután is tisztelték és szerették őket. Messzemenően elismerték és méltányolták nagy tudásukat és pedagógiai rátermettségüket. Az iskolafenntartó egyház Nóvák Dánielt például már a következő tanévben megbízta a „tanácskormányi jegyzői" feladatok ellátásával — ez kb. a későbbi igazgatói megbízással ért fel; ő közölte a város evangélikus iskolai tanítóival az irányelveket, így az 1853/54es tanév osztályokra bontott tananyagát is, míg Szeberényi minden valószínűség szerint a háttérből irányított, és ésszerű elméleti tanácsokkal, ügyes módosító javaslatokkal látta el az egyházi vezetőket. Könnyen felismerhető ez, ha összehasonlítjuk a Vilim-Ше dokumentumokat az 1854-ben megjelent Tanítók és anyák könyvével, illetve a Néptanítók Könyve módszertani, didaktikai, iskolaszervezési elveivel. Vilim (Willym) János annales-szerű kéziratos művében, a Munkácsy Mihály Múzeum tulajdonát képező „A b.-csabai evang. á. vallástételt követő körösmelléki iskola leckéinek és tanulóinak névsora (1842—1871)" című mátrikulában viszonylag sok utalás található Szeberényire annak ellenére, hogy sohasem tanítottak egy iskolában. Neve leggyakrabban az 1852-ben életre hívott helyi intézmény: a néptanodák felügyeletével és eszmei irányításával felruházott iskolabizottmány legfontosabb rendelkezéseit rögzítő {Vilim által szóról szóra lejegyzett) dokumentumokban fordul elő, de többször fellelhető az oktatásra kijelölt tankönyvek szerzői között is. Főként, miután Szeberényi, Csabát elhagyva, Makóra ment papnak. Roppant termékeny szerző volt. Vilim kézirata alapján nem kevesebb mint 8 segéd- és tankönyvéről tudunk. Ezek a következők: A gyermek első könyve (ez még Szelepcsényi néven jelent meg a Réthy Nyomdában 1851-ben), Népszerű természettan, Magyarország története, Tünemény tan, Magyar olvasás és fordítás, Olvasókönyv, Tót tankönyv, Földrajzkönyv. Vagyis alig volt olyan tantárgy, amelyikhez ne készített volna valamilyen segédletet. Nagy kár, hogy gyakorlati használhatóságukról semmit sem árult el a jó és lelkiismeretes nevelőként ismert Vilim. Még inkább fájlaljuk, hogy nekünk sem sikerült beszereznünk őket, így aztán azt sem tudhatjuk, valójában milyen tudományos színvonalat, milyen szakmai értéket képviseltek a korabeli tan181