Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

megindult Csabán is, Szarvason is a nyomozás. 1852 különben is a megyei ellenzéki értelmiség megtörésének az éve volt. Alig múlt el hét letartóztatás nélkül. Egy hónap se telt még el azóta, hogy a „hivatalosan feljelentett" Greguss Ágost szarvasi „iskolai oktatót", miután „lakásán számos tiltott és gyanús kezes röpiratok találtattak" az aradi helyőrségi hadbiztosságnak adták át. (BCSM, ir. 104/eln. 1852.) Úgy irányult rá a figyelem, hogy egy női társaságban ő maga fedte fel titkot, miszerint a itéíAyNyomda által kiadott Magyar Alföldi Kalendáriumban lévő versének augusztus—november hónapokra vonatkozó szakaszait úgy szerkesztette meg, hogy annak akrosztikonjába (sorkezdő betűinek összeolvasása) a következő veszélyes intelmet rejtette: „A forradalom győzni és boldogítani fog", amit aztán a hölgykoszorú valamelyik tagja — vagy annak közeli bizalmasa — megszegve a titoktartásra tett ígéretet, feljelentett. Nem sokkal később, június l-jén, a nagyváradi cs. k. rendőrigazgató — a kerületi katonai parancsnoksággal „egyetértőleg" — arra hívta fel a Békés megyei főnököt, Bonyhády Gyulát: tegyen vizsgálatot az iránt, volt-e a szarvasi Tomcsányi által május 8-án rendezett „bál megtarthatására hivatalos engedély adva; ha volt, kitől volt adva, mely hatóság vagy hivatalnok vitte azon a politicai felügyeletet". Kérte továbbá, hogy „egy ad actum — tisztán erre az egy alkalomra — kiküldendő bizalmas hivatalnok által nem csak Tomcsányit, hanem a többi tudva lévő résztvevőket is hallgattassa ki körülményesen az iránt, hogy minő összeg folyt be, ki vette azt által, mire fordíttatott, minő célja volt e vállalatnak (vállalkozásnak), és az miként valósíttatott". Maschek rendőrigazgató körültekintő gondosságot követelt mind a szervezésben, mind a vizsgálat lebonyolításában. Utasította a megyei főnököt, figyelmeztesse a megbízandó hivatalnokot: tartsa kötelességének „nem csak a tárgyat szoros titokban tartani és nem nyilvánítani — azaz nyilvánosságra nem hozni —, hanem még oly módon ügyesen vezetni, hogy valamely alkalmas kibeszélés feltalálására semmi öszvebeszélés vagy egyetértés ne történhessék". A fennmaradt levéltári iratokból nem állapítható meg, hányan voltak „a tudva lévő résztvevők", akikkel a hatósági közeg házmotozással összekötött „beszélgetést" folytatott. Az azonban kétségtelen, hogy az alig fél éve Csabára költözött, lelkesen ügybuzgó Szeberényi köztük volt. Fenn is akadt a rostán. Hamarosan letartóztatták tanítótársával, Nóvák Dániellel együtt. Egyértelműen az ő helyzete volt a súlyosabb. Amikor ugyanis a „csabai egyházi és oskolai elöljáróság" azért folyamodott a nagyváradi es. kir. katonai parancsnoksághoz, hogy fölöttük az ítéletet minél hamarabb mondja ki — távollétük ugyanis súlyosan akadályozta az iskolai oktató-nevelő munkát —, válaszul azt kapta, hogy „a cs. kir. haditörvény széknek f. év július 31-ről 980. sz. a. kelt jelentése szerint.. .mind kettőnek jelleme, politicai tekintetben annál gyanúsabb, minthogy mindketten ugyan azon tanintézetnél vannak, és ugyan azon vétekben (forradalmi proklamációk és nyomtatványok, újságok őrzése — EL.) találtattak, azért is a kettő közt bizonyos titkos szövetséget alaposan sejthetni, különösen azért, mivel Nováknál az érintett forradalmi hírlapból — értsd: a Nép Barátjából — több darabok találtattak, melynek szerkesztésében Szeberény (sic!) részt vőn.