Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Ezzel anyagiakban is lerója „tartozását", kifizetvén a váltóban feltüntetett nem kis összeget. Sajnos, a „sz-i" iskola fennmaradásának politikai és kulturális szükségességét, oktató-nevelő munkájának magas színvonalát a cselekménytől függetlenítve, mintegy ráadásként propagálta az író. Nem szerves része a történetnek, s ezzel jócskán aláásta az amúgy sem túl magas művészeti hatást is. Nem a szarvasi iskolában játszódik a történet, nem az ott szerzett ismeretek és intelmek formálták ki Tövis Bálint jellemét. A jellegtelen háttér és képlet minden város iskolájára illik. Nincs benne helyi szín. Ennélfogva a történet végén levont erőltetett tanulság és felhívás sem hat — nem toboroz új híveket, nem serkent adakozásra. Az Egyház és Oskola jellegénél fogva sem lehetett szakmai előfutára a Néptanítók Köny vének. Még kevésbé az a műkedvelő színjátszó tevékenység, amelyet Szeberényi a csabai ifjakkal a szarvasi iskola anyagi támogatása céljából vállalt. A Békés Megyei Levéltárban található iratok tanúbizonysága szerint kb. 18-20 ifjú vállalkozott arra, hogy Reök István „igazgató" irányításával „a szarvasi evangélián iskola felsegéllésére" előadásokat tart. Tevékeny részt vett ebben mindkét Szeberényi: Lajos mint a „játszó személyzet" tagja, segédlelkész öccse: Andor meg mint súgó. A csabai főszolgabíró, Pólner Lajos által közölt, nem alfabetikus rendbe szedett lajstrom azt sejteti, főszerepeket játszhatott, minthogy neve második helyen szerepelt a listán közvetlenül a Lehoczky Victor szolgabíróé után. A lelkes társaság minden bizonnyal több darabot tanult be egyszerre. Abból a tényből következtetünk erre, hogy röpke egy hónap alatt három előadással lépett a közönség elé. Először 1852. május l-jén. Ekkor Gaál József: Szerelem és champagni, majd hamarosan Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékát, végül Bayard—Devorme: Moiroudet Сотр. és Cormon—

Grange: Férjem kószál, 1, illetve 2 felvonásos színművét adta elő. Sajnos, nincsenek pontos adataink sem az egyes darabok közönségsikeréről, sem az anyagi támogatás mértékéről, jóllehet felsőbb parancsra már a Csalódások bevételének a hovafordítását is ellenőriztette a megyei főnök. Ismerve a korabeli szigorú korlátozó intézkedéseket, amelyek kizárólag jótékony célú táncmulatságok tartását engedélyezték, könnyen előfordulhatott, hogy a fiatalok — nagyobb anyagi sikerre törekedve — előadásaikat bálákkal kötötték össze. Talán éppen egy ilyen közös rendezvényen robbant a bomba. Azt történt ugyanis — ezt egy, a „nagyváradi ker. cs. k. katonai parancsnoksághoz tétetett jelentés" tudatja —, hogy „Csabán a nagy vendégfogadó termében" május 8-án „bizonyos Szarvasi Tomcsányi (József) által egy táncvigalom rendeztetett, amelynek jövedelme, mint itten —ti. Nagyváradon — hiteles forrásból tudva vagyon, foglyok segélyezésére fordíttatott. Bizonyos Omászta (Zsigmond) Csabáról maga 15 jegyet vett 1 pfjával. Ezen kívül magában a bálban Tomcsányi pénzgyűjteményezéseket (is) tett vár foglyok részére". A Gyulára küldött leirat egy szóval sem említi a csabai fiatalok színielőadását. A szarvasi Tomcsányi személye és a jótékony célhoz kötött báli engedély megadása is csak sejteti, hogy a táncmulatságot eredetileg a szarvasi gimnázium támogatására szervezték. A nagyváradi főnök előírásainak szellemében azonnal