Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Ez ugyan így nem teljesen igaz; Greguss csak a kétharmadát írta, s körülbelül a felét állította. Ennyi telt a 32 betűből: „A forradalom győzni és boldogítani fog". Ez is tökéletesen kimerítette azonban az izgatás vádját. Tény ugyan, hogy az egyes hónapokhoz kapcsolódó természetleíró, évszakjellemző versikékben tudatosan elhelyezett forradaloméltető intelem bizonyosan nem tűnt volna fel senkinek, attól függetlenül, hogy a nehezményezett, inkriminált rész Világos hónapjával: augusztussal kezdődött, és ha egyes sorait a történtek ismeretében hajlandók vagyunk mi is allegorikus értelműnek látni ma már. De ugyan ki figyelt volna fel erre a Balassi költészetében gyakori, XVI. századi reneszánsz ízlést tükröző költői fogásra? De álljon itt bizonyságul maga a vers: Augusztus: A' virág lehervad' s helyében gyümölcs nő: Fiatalság után férfikor jön elő. Ott, hol a virágzás akadályozva lett, Rossz lesz a gyümölcs is, mely utána fejlett; Remény csak ott lehet gazdag aratásra, Ahol időt hagytak illő virágzásra. Díszes fiatalság, örülj hát korodnak! A munka napjai majd feltornyosulnak. Szeptember: Lassan és szomorún húzódik életünk, Omladékok felett ingyen epekedünk; Majd a keserves múlt, majd a kétes jövő Gyászban és ijesztve tünedeznek elő! Ők kettészakítván az ember kebelét, Zavarják a vidám jelennek örömét... Nosza hát, a búnak többé helyt ne adjunk! Itt van már a szüret, igyunk és vigadjunk! Okotóber: Ékes tavasz és nyár ti már elmentetek, S a föld élete is elmúlt tiveletek. Beköszöntvén az ősz, haragos urunk lett, Osztva dért és ködöt harmat s napfény helyett. Lankadás szállta meg most a természetet; de az ember munkál, mert arra született: Ott, hol az időben serényen fáradnak, Gazdag jutalmakat biztosat várhatnak. 143