Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

szolgálatot tett Gregussnak, aki a nyomozó hatóság időleges félrevezetésével egérutat nyert, és el tudott menekülni Szarvasról. Az 1849. november 20-án Szegedre felterjesztett jellemzés és a vele kapcsolatos tudakozódás egyértelműen Réthy vallomásának folyományaként kezelhető. Ne lepődjünk meg azon, hogy a visszaemlékezések hol Szegedet, hol Nagyváradot emlegetik, mint a kerület székhelyét. Sashegyi Oszkárnak Az abszolutizmuskori levéltár című, példás levéltárosi gondossággal összegyűjtött nagy értékű munkája világos magyarázatot ad erre. Ebből — és természetesen egyéb megyei levéltári adatokból is — tudjuk, hogy a szegedi kerületet — az irattári anyag értelemszerű szétosztásával — 1850. áprilisában megszüntették, s Békés és Csanád megyét a nagyváradi, Csongrádot a pesti kerülethez csatolták. Vagyis az előzetes szegedi puhatolózások után, s tegyük hozzá: a Greguss szarvasi tanári tevékenységét megtiltó rendelkezés után ügyét áttették Nagyváradra. Belejátszhatott azonban az a tény is, hogy az 1852-es újabb pert — mint említettük, erről nem tudtak a szerzők — már elejétől végig a nagyváradi haditörvényszék tárgyalta, s a két dolgot valahogy összemosta az idő. Való, hogy már a 940/1849. számú BML—BCSM irat azt közölte, miszerint a rövid időre hazakísért „Réthy Lipóttól bekerült gúnyiratok a tegnapi napon (azaz november 20-án) ő Mltsganak, Cs. kir. ker. főbiztos úrnak Gorovei Kristóf megyei esküdt által alkalmilag Szegedre elküldettek"; tehát a jellemzésen kívül a corpus deliedként szolgáló nyomtatványok is (a március 15-i beszéd is!). Még egyértelműbbé teszi a Gerő-Greguss azonosságot annak a dec. 14-i 1199/1849. sz. iratnak az iktatókönyvi bejegyzése, amely szerint „a szarvasi járás főbírája Réthy Lipót nyomdász felterjesztése után beadja Greguss vagy Gerő Ákos és Fidicinis János szarvasi lakosoknak a lázongásra izgató gúnyiratait" ; az intézkedés módjára pedig a következő tájékoztatást közli: „Amennyiben Greguss Ágost szökésben vagyon, az őt érdeklő iratok feltartatnak megérkezéséig, Fidicinis János gúnyiratai pedig, mint species facti felterjesztetnek a kat. ker. parancsnoksághoz". Annak eldöntésére, hogy voltaképpen mikor lett Greguss az aradi kazamaták lakója, nincsenek adataink. Jogos a feltevésünk, hogy házigazdájával együtt került oda, aki hozzá hasonlóan szintén börtönnel lakolt 48-as közszerepléséért és hazafiúi lelkesedéséért. Valószínűleg együtt várták ki az alkalmas pillanatot, és csak akkor jelentkeztek, amikor a terror enyhülni, a személyes biztonság erősödni kezdett. Török Gábor ügyét, aki mind alispáni beosztása, mind birtokai révén Arad megyei illetőségű volt, természetesen nem tárgyalhatta sem a szegedi, sem a nagyváradi haditörvényszék. Minthogy a Békés megyei Levéltárban nincsenek 1850-es keltezésű Gregussra vonatkozó iratok, hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy perüket együtt tárgyalták. Nem kétséges: Greguss számára ez ígérkezett kedvezőbbnek. Ha tehát ő dönthetett ebben, nyilvánvalóan amellett kardoskodott, hogy perét Aradon vagy Temesvárt tárgyalják. A 13 vértanú városában ugyanis egyenesen politikai baklövés lett volna már akkor, hogy túl kemény ítéleteket hozzanak az ún. jegyes közéleti férfiak ellen. Talán ez a körülmény magyarázza, hogy Greguss első perbe fogásának hátteréről haditör140