Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

később — Greguss szavaira támaszkodva — még ezeket közölte: „Meglaktam az aradi kazamattákat, a nagyváradi kastélyt s a pesti Károly kaszárnyát". Az eseményeknek ez a fajta összesítése zavarja a pontos értelmezést és a tiszta látást. Nem tudhatni meg belőle, elveiért hányszor került szembe a törvénnyel; azt sem, mikor volt az aradi kazamaták lakója. Nem érzékelteti, volt-e Aradnak valami köze a fentebb emlegetett nagyváradi státusfogsághoz; összekapcsolódott-e valamiféleképpen a kettő a vizsgálat során, vagy más-más „bűnök" megtorlásának a fájdalmas színhelyei voltak, továbbá, hogy a Károly-kaszár-, nya „meglakása" nem a későbbi, 1863-as sajtó vétség nyomán Gregussra kirótt 6 hónapos elzárásra vonatkozik-e? A különböző szintű visszaemlékezések egybehangzóan állítják, hogy nyilvánosan és sajtó útján terjesztett felforgató eszméiért került bajba, s ez igaz is. Abban azonban már nincsenek egy gyékényen; mikor és hogyan jutott Greguss az „igazságszolgáltatás" karmai közé. Azt sem tudatják, mikor, hol és melyik ezredben szolgált. Benka például így beszélt: „1849. őszén Paál Ede (valójában Gaál Eduard) cs. kir. biztos Greguss Ákost a nép előtt tartott s DoleschallJános szarvasi polgármester által kinyomtatott felolvasásai és szónoklásai miatt a tanszékről végkép eltiltá s utóbb elfogatá." Nádor már óvatosabban fogalmazott, így: Gregussal „hasonlóan bántak el", mint az önmagát rehabilitáltatni hasztalan igyekvő Ballagival; — „Gál Eduard kormánybiztos a protestáns autonómia dacára állásából felfüggesztette". A lexikonok alapján pedig a következő hézagos kép tárul elénk: Greguss „az 1848—49. mozgalmakban tevékeny részt vett mind a helyi, mind a megyei életben, majd a táborban is, mind írói munkásságával: Hitvallomása egy papnak Rousseautól ford. Gerő (Szarvas, 1848), Gyászdalok (u. o. 1848); Szarvasi naptár (1849). Ezekért a nemzeti katasztrófa után üldözésnek volt kitéve, tanári állásától megfosztották, s midőn megtudta, hogy az elfogatási parancsot kiadták ellene, egy ideig álnév alatt {Müller Károly néven — E. L.) mint tanító működött Török Gábor híres aradmegyei alispán gyermekei mellett, aki maga mint béresgazda rejtőzött saját birtokán. Később a katonai szigor egyhültével jelentkezett, s ekkor elítéltetvén tizenegy havi fogságot szenvedett a nagyváradi vár börtönében. Tanári állását kiszabadulása után sem nyerhetvén vissza, Toldy Ferenc eszközlésére a Pesti Naplónál lelt alkalmazást Török Jánostól igen szerény feltételek mellett". Mi a legrészletesebb szócikk-író: Négyesi László szavait idéztük, aki akár Benka és Nádor és a többi ismertetők csak egy státusfogságról tudott. Nem beszélt sem Aradról, sem Greguss két évvel későbbi második letartóztatásáról. Raboskodása összidejét viszont megemelte egy hónappal. Hogy a csaknem teljes évet kitevő büntetésbe beleszámította-e annak a több hónapos vizsgálati fogságnak az idejét, amit Greguss az 1852-es Mezei alföldi naptárban elrejtett, forradalomra bátorító gondolata miatt szenvedett el, nem állapítható meg. Greguss sem volt sokkal beszédesebb. Öccse felett mondott emlékbeszédében a következőkre emlékezett vissza: „1849. augusztusában Gyula betegen Szarvasra került. Szökéssel, osztrák fogságból menekülve, mint elcsigázott földönfutó Szarvasra ért, ahol neki, még akkor meghagyott tanári állásomban némi támaszt nyújthattam. Visszajutván szállásom birtokába (mely elébb hadi kórháznak volt berendezve), Gyulát s többi honvéd s egyéb menekült rokonainkat s 137