Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)
barátinkat úgy ahogy elhelyeztük, s óh, botorság! még hinni mertük, hogy az országos égés közepett a mi kunyhónk meg lesz kímélve. Az ostromállapot szolgái elkezdték munkájokat; a haza a kétségbeesés görcseiben vonaglott; a nemzeti élet megszűnt; a családi élet rejtőzve pihegett, s mindenki szívósabban, forróbban ragaszkodott ama kedveseihez, kiket még el nem ragadtak. Nekünk is voltak bujdosóink, volt halottunk, annál jobban esett együtt lehetnünk, akik még megvoltunk". Ám hamarosan abban is csalódtunk, hogy Gyula a rideg telet „kedélyes szállásunkon" velünk együtt töltheti el. „Egy császári biztos hivatalomtól rövid hatalomszavával megfosztott; egy emberséges szolgabíró pedig azonnal távozásra is intett, parancsa lévén, hogy elfogasson. Széjjel szóródtunk, s a megüresült házat Gyula hagyta el utolsó". Eszerint tehát Greguss már augusztusban otthon volt, sőt még valamikor az ősz elején a július 28-án katonai kórházzá átalakított iskolaépületben lévő hivatali lakásába is visszakerült. Az azonban kizártnak látszik, hogy a gimnáziumi traktus tatarozása és átmeszelése után, az új tanév megnyitásakor (október 16-án) munkába is állt. Erről mindenképpen szólt volna. A Békés Megyei Levéltár IV. b. 151. számú ún. királybiztosi elnöki fondjának 1849. évi iktatókönyvéből (az 1199. számú, december 14-re keltezett irat hiányzik) az derül ki, hogy a Greguss elleni hatósági hajszára Réthy Lipót perének folyományaként került sor. Ettől függetlenül azonban kellett hogy legyen olyan más központi intézkedés is, amely már ez előtt azt tette Lakatos Károly szarvasi főszolgabíró hivatalos kötelességévé, hogy Gregusst azonnali hatállyal mozdítsa el állásából, és tartóztassa is le. Mint látni fogjuk, jogos a hipotézisünk. Gyulai Gaál Eduard (rá hivatkoznak a visszaemlékezések) ezzel kapcsolatos rendelkezését azonban mindeddig nem sikerült előkerítenünk. Ugyanakkor azt a feltevést egyértelműen el kell vetnünk, hogy a szegedi cs. kir. kerületi főbiztos esetleg a szarvasi tanulóifjúságnak arra a feljelentésére alapozta kegyetlen döntését, amely többek között olyan elképesztő indokkal tiltakozott Ballagi és Greguss további alkalmazása ellen, hogy nevezettek szakmai felkészültsége, általános kulturáltsága, tudása nem üti meg a kívánt színvonalat. Ennek eldöntése különben is egyedül az iskolafenntartóra tartozott; a politikai hatóságot legfeljebb csak tizedlegesen azaz valamilyen „súlyosan kompromittáló" vád kísérő motívumaként érdekelhette. Csak ezért — a protestáns autonómia korában — nem távolíthatta el Gaál egyikőjüket sem. Arra viszont nyomatékosan felhívja a fiataloknak ez a valószínűleg kívülről irányított machinációja a figyelmet, hogy a vérszomjas helybeli királypárti-aulikus erők bűnbakokat kereső gálád elvakultsága (ébersége?) kétfrontos támadást indított a két neves tanár ellen, egyszerre kívánván szakmailag és politikailag megsemmisíteni őket. Greguss valószínűleg október elején hagyta el Lakatos Károly főszolgabíró figyelmeztetésére Szarvast, és vállalt nevelői munkát Török Gábor volt alispán családjánál. A kegyetlenségéről hírhedt „bresciai hiéna": a teljhatalommal felruházott Haynau embertelen bosszúhadjáratának a kezdeti időszaka ez — az aradi és a pesti kivégzések vérgőzös kora. Nem volt semmi túlzás a költő Tompa Mihály ama szavaiban, melyekkel a rettegésben élő nemzet sorsát, a családi > kötelékek felbomlását, a kilátástalan, sivár életet festette:
