Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

. . . vissza minket már nem toltok, — Az új kor mégis felderül. Minden parancsotok hijába, Füst tervetek mind füstbe mén: Kétkedni nem mer csak a kába, Az új, arany kor jövetén. Hogy meg ne jöjjön, azt mondjátok, Hogy az aranykor volt, nem lesz . . . Csitt, csitt urak! Hisz nem reátok, Reánk nézve lesz aranykor ez. (A nagyokhoz) Greguss naiv társadalomfilozófiai elképzelése, népi indulatokat nem ismerő gondolkodásmódja, politikai elkötelezettségének törékenysége, véres forradalmi megmozdulásoktól viszolygó magatartása tükröződik abban, hogy ez után a frappáns és hatásos, nyelvileg is jól megformált logikai lezárás után egy, a szerkezeti egységet is megbontó függeléket ragasztott a vershez. Ebben az osztályegyüttműködés zavartalanságában, a békés belenövéssel kiformálódó egységes társadalomban bízva —, feltehetően a mindenkit boldogító új aranykor eszméjének a hatása alatt — arról beszél, hogy a jogaikat feladó urak is nyernek majd az új típusú egyenlőséggel. Méltókká válnak a megtisztelő embernévre. Az ember nem lesz többé embernek farkasa: De nektek, nektek is jobb lesz valóban, Mint most van, akkor dolgotok; Mert részesültök majd velünk a jóban: Egyenlők lesztek s szabadok! Most nincs szabadság, se nekünk, se nektek, Most senkinek számára nincs: Mink tőletek, de tik tőlünk remegtek . . . Mért hát ez átkos közbilincs?? (Folytatás) Az európai polgári forradalmak ismeretében még a pedagógia századában is gyermetegül hat a megbocsátó szeretetnek és a mea culpázó bocsánatkérésnek ez a békés kézfogásban feloldódó hite. Olyan versek közelében még inkább, amelyek kíméletlen gyűlölettel és kendőzetlen nyerseséggel támadják az elnyomókat.. Különösen a „papok csoportját", Mely kapzsin őrzi rút tizedjét S a végtelen jószágokat, — Bár azt papolja, hogy való üdv ._ Csak égben van, nem ég alatt . . . 119