Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Kivágom én keblemből szívemet, Ott úgy sem okoz mást, mint gyötrelmeket, Kivágom és a földbe ültetem . .. Talán kikél babérfa képiben, S koszorúja lesz a bajnokoknak, Kik a szabadságért harcolnak! (Kivágom én ...) például dagályosnak és képtelennek érzi a gondolatot, azt ti., hogy a költő kivágja szívét, s beülteti a földbe. „Ha azonban kedve telik — állapítja meg maliciózusan —, itt tapasztalható Pulszky hatása Gregussra —, nem ellenezhetjük, de mért ülteti ö el szívét? — mert kikél talán babérfa képiben. Már ez talán tréfának is sok ... mert húsból fát növeszteni, ezt még Horácz sem engedné meg a költőnek". Azt, hogy rövid félévszázad alatt nagyon is meggyökeresedik, életképessé lesz és szép virágot terem Gorkijnál (Dankó szíve), és úgy válik a világirodalom egyik legmarkánsabb romantikus indíttatású képévé, hogy senki sem keresi benne a képtelenséget és a dagályt, Pulszky nem tudhatta még. Az absztrakciók élvezésére nem nevelte rá a kortárs költészet képisége és esztétikája. Ennek ellenére egyértelmű igazságként állíthatjuk: túl racionális képelemzése inkább „jogászi gondolkodásira és érvelésre, mint átélő, műélvező lélekre vall. Még erőteljesebbnek érezzük Pulszky Gregussra gyakorolt hatását, ha az Oh lyány! szemed elmarasztaló bíráló sorait olvassuk. Az itt található képet — a lány sötét szeme Úgy tündököl, Mint zordon éjben Villám tüzénél A hóhér pallos! Pulszky idomtalannak, undorítónak és természetelleninek minősítette, s véleményét ilyen — Gregussnál is fellelhető modorban megfogalmazott kioktató indoklással támasztotta alá: „ ... zordon éjben, villám tüzénél a hóhér alszik, s nem nyakaz, s pallosa a tokban nyugszik". Ez volt, ez lehetett a hivatalos előírás, s a szabály az szabály. A Téli éj — ha lehet — még tovább fokozza a tudományos ízű hideg érvelést. A vers indító természeti képéhez, mint általános érvényű igazsághoz ekként társul itt a költő énje és egyedi igazsága: Vad téli éj. Sűrű hópelyhek esnek. Szélvész ragadja. S hátha nem hópelyhek? Talán egy őrült gondolatjai? Vagy összetépett lelkem rongyai. Képtelenség ez a kép — így Pulszky — mely a sűrű hópelyheket „egy őrült gondolatjaihoz" hasonlítja. Miért? Mert „a tertium comparationis — vagyis az a kapcsolódási pont, amelyben a két különböző tárgy megegyezik — egészen 100