Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

I. BAROMFITARTÁS 1. A baromfitartás alakulása a) Az 1820-as évektől az I. világháborúig Orosháza baromfitenyésztése az ország határán belül, valamint azon kívül is jó hírnévre tett szert. Erről tanúskodik az a sok elismerés, amit a jó tenyésztők a megyei és országos kiállításokon szereztek, és bizonyítja az a sok baromfi, ami a helyi és külföldi piacokra került. Sok családnál 50—60 éves okleveleket és érméket őrizgetnek. (1. sz. kép) Tulajdonosaik szívesen emlékeznek vissza munkájuk eredményére és annak elismerésére. A baromfitartás sok ezer névtelen munkása pedig még most is úgy tartja, hogy ezzel érdemes volt bajlódni, „mer az ember megtanáta a számítását benne". Orosháza baromfiállományának mennyiségéről legkorábban az 1884. év szeptemberében összeírt adatok tájékoztatnak:

5 Tyúk 16.000 db, lúd 7.600 db, kacsa 3.700 db, pulyka 600 db, galamb 5.200 db. Veres József Orosháza története című könyvében már 1773-tól kezdve több évnek az állatlétszám-adatát közölte, de ezek között sehol sem szerepel a baromfi, mert 1884 előtt a baromfiállományt sohasem írták össze. Bár korábbi számszerű adataink nincsenek, a levéltári adatok azt mutatják, hogy Orosházán a korábbi évtizedekben is jelentős baromfitartás lehetett. Az 1820-ból származó tanácsülési jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hogy 6 ludat elloptak, „három már egy hónapos hízott, három pedig félhízásban volt". Ebből tudjuk, hogy az orosházi parasztok már 1820-ban is tömték a libát, azonfelül a tömési időről is kapunk felvilágosítást. Eszerint négy hétnél bizonyára hosszabb volt a tömési idő, mert nem érett, hanem csak hízott libáról volt szó.

6 Ugyancsak az 1820-as évek jegyzőkönyve ismertet egy 1770-ből származó urbárium vagy taxaszerződést, amely közli mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a földesúri konyha fenntartására adtak be a jobbágyok; „Kétszáz tojást, tíz tyúkot, tizenöt csirkét, három kappant, két pulykát, két ludat, hét kátsát".

7 Ezek az adatok a fajok sokféleségét mutatják és azt, hogy az orosházi asszonyok gyakorolták a kakas-ivartalanítás nem könnyű műtétjét. 1821-ben egy ember arról tesz jelentést, hogy a „nyomásról 14 libája elveszett".

8 Egy 1822-ben készült jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hogy a ludakat „megjelelték".

9 A lakosság lúdjai és kislibái részére a falu mellett nyomás, illetve legelő állott rendelkezésre, és hogy a tulajdonosok saját állataikat megismerjék, megjegyezték őket, ami a közelmúltig szokásban volt. Orosházán egyébként Lúd utcanév is volt (a jelenlegi Tompa Mihály utca név előtt), valószínűleg ezen hajtották ki a ludakat a legelőre. A tanács vezetői gondoskodtak a köz- és állategészségügyi előírások betartá9