Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)
1960-ban a főbejárattal szemben lévő garázsokból egy világos zsigerelődaraboló termet létesítettek. (33. sz. kép.) Ugyancsak 1960-ban beszereztek egy Crayovac-tipusú légtelenítő- és záróberendezést, amellyel megkezdték a zsugorfóliás csomagolást. (34. sz. kép.) 1961-ben 2 db 100 000 kcal/óra teljesítményű kompresszorral bővült a hűtőházi géppark, és ugyanakkor egy fagyasztókamrát építettek a feldolgozóüzem udvar felőli részén. 1964-ben a vállalat emelővillás targoncákat szerzett be, s ettől kezdve a gépjárműveken szállított baromfiketreceket is ezekkel szedték le. (35. sz. kép.) A készáru vagonba rakásánál is használatba vették úgy, hogy a rakodólapokon lévő ládákat vagy kartonokat a vagonba beemelték. A targoncákat csak jó úton lehetett használni, ezért az iparvágány melletti betonjárdát is szélesíteni kellett. A targoncákat számtalan nehéz munkára használták. Jelentőségüket mutatja, hogy töltőállomásuk és javítóműhelyük van, hozzáértő szakemberekkel. 1970-ben 36 db egyenáramú targoncamotor üzemelt. Ma 28 db van használatban, de 3—4-szer nagyobb teljesítménnyel dolgoznak. Az egykori vágóhíd udvara csak kb. 25 m 2-nyi területen volt keramitkockákkal kirakva. Esős időben mindenütt nagy volt a sár, és az utakat salakkal tették valamelyest járhatóvá. 1964-től kezdve közel 800 négyzetméternyi betonutat építettek, s ezzel a forgalmat korszerű utakon bonyolították le. 1965-ben elkészült a folyadékos előhűtő. (27. sz. kép.)A felsőpályához erősített horgokon a megkopasztott baromfi 45 percig tartó hűtés során + 4 C°-ra hűlt le. Ennél a hőmérsékletnél a baromfi már csomagolható. Ezzel függ össze az osztályozásnak és a csomagolásnak a „vonalba állítása", vagyis két órával a vágás után a baromfi már csomagolható. A daraboló-zsigerelő termet átalakították az osztályozók és csomagolok számára. A darabolást néhány évig a konzervüzemben folytatták, majd 1969-ben visszakerült az osztályozó melletti terembe. A több mint 10 éve beállított kazánok üzemben tartását az iparhatóságok nem engedélyezték tovább. Új, nagy teljesítményű kazánt a régiek helyén beállítani nem lehetett, így 1967-ben egy új kazánház és egy új 36 m-es kémény megépítéséhez fogtak hozzá a Fortuna-telep vasút felőli részén. A vállalat 3 000 000 Ft beruházási hitelt kapott ennek megépítésére. Ugyancsak 1967-ben a konzervüzemben megépítették az I. sz. csarnokot, amelyben a pástétomokat, libamáj- és egyéb konzerveket gyártják. (36. sz. kép.) Ekkor épült a csarnok mögött az új kazánház is. Ennek költsége 700 000 Ft. 1968-ban a konzervüzemben tömbhúsgyártás céljára a II. számú csarnokot építették fel (37. sz. kép), és részben külföldi gépekkel rendezték be. Itt helyezték el az erőlevest besűrítő vákuumos gömbüstöket is. (38. sz. kép.) Elkészült továbbá a szociális épület, amely az ebédlőt és az öltözőt foglalja magába. Költségük 1 500 000 Ft-ra rúgott. Miután az üzem vízfogyasztása ugrásszerűen nőtt, a meglévő 285 m mélységű artézi kút mellé egy új 110 m-es kutat fúrtak. Bővítették a kisegítő épületek alapterületét is. Az üres konzervdobozok számára a főépület nyugati oldalához egy 180 négyzetméteres raktárt építettek, s az év végére befejezték a 400 tonnás konzervraktár építését. 55
