Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

A munkáslétszám növekedése miatt a nagytelepen az öltözők és mosdók már nem feleltek meg a követelményeknek, ezért szükségessé vált bővítésük és korszerűsítésük. Ezek építését 1968-ban a régi hizlaldák helyén be is fejezték. 1969-ben a konzervüzemben elkészült egy újabb 400 tonnás készáruraktár. A főépület nyugati oldalához a hűtőgépházat építették, amelyben 4 db 100 000 kcal/óra teljesítményű hűtőkompresszort állítottak be. A két új csarnok közötti 150 négyzetméteres területet fedéllel látták el, s alatta a konzervsterilizáló üstök kaptak helyet. Bővítették a kazánházat, amelybe a növekvő gőzigény kielégítésére egy újabb kazánt szereztek be. A főépület déli szárnyán hozzáfogtak egy 20 tonnás fagyasztó és egy 100 tonnás hűtőtároló építéséhez. A húskészítmények és konzervek gyártásközi, majd a forgalomba hozatal előtti vizsgálatát először budapesti laboratóriumokban végezték. Az új termékek előállításával járó kísérletek, valamint a növekvő konzervgyártás, s vele együtt a tömeges vizsgálat is szükségessé tette egy üzemi laboratórium létrehozását. Konzervipari és vegyész szakemberek alkalmazása, valamint a laboratóriumi felszerelések beszerzése után 1968-ban a kémiai laboratórium megkezdte a működését. Mivel az egykori felvonulási épületben elhelyezett vizsgálóhelyiség nem felelt meg a célnak, s szükség volt még egy állatorvosi, mikrobiológiai laboratóriumra is, ezért a volt ebédlőt és férfiöltözőt alakították át e célra. Ez az épületátalakítás 1969-ben készült el, s így a kémiai és a mikrobiológiai laboratórium is korszerű helyiséget kapott. 1969. év végén átadták rendeltetésének a konzervgyári új csatornát. Ezzel egyidőben a Mikes utcában is megépítették a városi csatornát, s ily módon a konzervüzem szennyvize és ipari vize közvetlenül bekapcsolódott a városi hálózatba. Építése 724 000 Ft-ba került. A csatorna jelentősége nagy, mert ez ideig a konzervüzemből kikerülő vizet traktorokhoz kapcsolt szippantókocsik6aw,tartályokban szállították ki, s ennek elvégzéséhez naponta két traktorra volt szükség. A nagytelepen a régi gyorselőhűtő helyére gyorsfagyasztót építettek, s a mellette lévő átjáróból előhűtőt alakítottak ki. Az új gyorsfagyasztóra az állandóan növekvő mennyiségű konyhakész áru fagyasztása, az előhűtőre pedig a kövér liba hűtése miatt volt szükség. A csomagoló melletti raktárból csirkedaraboló termet alakítottak ki. Az ott működő szállítópálya vége benyúlt az osztályozóterembe is, ahol a benyúlószalag horgaira a darabolásra szánt csirkéket az osztályozás után ráaggatták. így az osztályozott árut nem kellett szállítani. Előző években a konzervüzemben daraboltak, ami sok munkatöbblettel és időveszteséggel járt. Az osztályozás után először becsomagolták a csirkét, és a konzervüzembe szállították, majd másnap ott darabolták. Ezt követően ismét visszaszállították a nagytelepre. Az új csirkedaraboló megépítésével a fölösleges mozgatást megszüntették, s a vágás után két óra múlva a csirke már darabolható is. A konzervgyártás egyik fontos követelménye, hogy a lezárt dobozok minél előbb hőkezelés alá kerüljenek. Ennek érdekében egy új, lengyel gyártmányú sterilizáló berendezést szereztek be, amely az előzőeknél nagyobb teljesítményű. A két fekvő autoklávba 6 konzerves kocsi tolható be, s ezenkívül hőmegta56