Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

fizettek, mint más iparágakban. Nehezményezték azt is, hogy az ország különböző „bérkategóriákba" volt felosztva s Orosháza a legalacsonyabbak közé tartozott. A hatvanas évektől kezdve ez a hátrányos helyzet fokozatosan megszűnt. 1970-ben a baromfiiparnál is bevezették a 44 órás munkahetet. Tekintve, hogy a baromfifeldolgozó üzemben többségben vannak a nődolgozók', ezért a kéthetenkénti szabad szombat elsősorban az ő helyzetükön segít sokat. Érthető volt, hogy ezt a rendelkezést, majd a 40 órás munkahét bevezetését is örömmel fogadták az asszonyok. 15. Kulturális élet A tőkés üzemekben kulturális élet nem volt. Az üzem tulajdonosainak abból semmi haszna nem származott volna, ha munkásai művelődnek. Ha törődni akartak volna a kulturálódásukkal, ennek sok akadálya volt. így többek között: 12 órás volt a napi munkaidő, ezért önképzésre nem maradt volna idejük, sőt 1935-ig az év második felében még vasárnap is dolgoztak. A pulyka- és libavágás idején pedig sokszor reggel 4 órákkor kezdték a munkát és este 10 órára fejezték be. Amikor a túlórát bejelentették, bezárták a kaput. Az idősebbek beletörődtek ebbe, de a fiatalok közül az ügyesebb je, ha egy-egy érdekes filmet akart megnézni, vagy más programja volt, a hátsó kerítésen keresztül szökött ki az üzemből. Az előadás után az előbbi úton visszament a kopasztóba, hogy a blokkok elszámolásánál jelen legyen. Az egykori üzemekben egyetlen társadalmi esemény a „csirkésbár volt. Breznyikné Poór Julianna 15 éves korában, 1913 szeptember egyik vasárnapján, mint hagyományos rendezvényen vett részt. Visszaemlékezése szerint Öhlschlagerék üzeméből egyforma ruhában, fúvószenekar kíséretében vonultak fel az „Alföld" vendéglő tánctermébe, ahol reggelig táncoltak. A csirkésbálon a tulajdonos is ott volt és feleségét „bálanyának" kérték fel. A bálát a „csirkések" rendezték, de azon mások is részt vehettek. Löwy Dezső elmondta, hogy 1935 szilveszterén Klein és László baromfitelepének munkásai is tartottak „csirkésbálat". A Komlósi utcai üzemükből 8 tagú rezesbandával indultak és kerülővel vonultak fel. Útközben sok nézőjük akadt. A 120—140 főnyi csoport végigment az Ady Endre utcán, elhaladt a csirkepiac-tér mellett és visszafordult a Pacsirta utcai Pollák vendéglő felé, ahol reggelig tartott a mulatság. Az első világháború évei alatt nem volt csirkebál. A második világháború éveiben továbbra is báloztak. (116. sz. kép.) Stiblóné Kereki Ilona szerint ekkor az egyik bált a Polgári Olvasókör tánctermében tartották. Este a fúvószenekar térzenét adott, s a lányok piros pöttyös kendővel kezdték a táncot. Lőrinczné Kosztolányi Teréz fölelevenített egy régi csirkés nótát is, amellyel a báli megnyitót kezdték. Ennek szövege a következő: 133