Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

14. Bérek, bérkövetelések, sztrájkok A múlt század utolsó két évtizedében a baromfi-kereskedők üzemeiben az orosházi földmunkások asszonyai és leányai munkát találtak maguknak. A téglagyáron és a söprűgyáron kívül más iparág akkor még nem volt Orosházán, ahol asszonyok dolgozhattak volna, bár ott is csak korlátozott létszámban vették fel őket. Nyáron segítettek férjeiknek a betakarításnál, az őszi hónapokban pedig kopasztani mentek. Egy-egy család életében sokat számított, ha az asszonyok, vagy felnövekedő lányok is keresethez jutottak, ezért igyekeztek is a munkájukat jól végezni. Az 1890-es évek elején a késő tavaszi, nyári, kora őszi hónapokat leszámítva, akkora volt a munkanélküliség a földmunkásság körében, hogy bármilyen munkalehetőségnek örültek a késő őszi, téli, tavaszi hónapokban, amikor mezőgazdasági munka nem volt. A baromfiüzemek munkásainak zöme nő volt, akiket a szocialista mozgalom (beleértve a szakszervezeteket is) 1897 eleje előtt csak elvétve érintett. Az agrárszocialista mozgalom Várkonyi-szárnya, az ún. független szocialisták törődtek legjobban a nők szervezésével. Orosházán is ez volt a helyzet, így jutott el a mozgalom a baromfiipar munkásnőihez. A Várkonyi-mozgalom а napi bérkövetelésekkel tudta a legszélesebben kiterjeszteni befolyását. Ennek bizonyítéka az 1897-es orosházi követelés is, az első jele a kopasztóasszonyok és a mozgalom szorosabb kapcsolatának. Erről kapunk tudósítást az Orosházi Újság 1897. aug. 8-i számában, amely átvette a „Földművelő" írását.

69 Ez az újság ismerteti azokat a javaslatokat, amelyeket az orosházi nőszervezet a női munkára vonatkozólag állapított meg. Felsorolja az aratási, a cséplési és más munkák időtartamát, valamint azok munkadíját. Külön foglalkozik a kopasztóasszonyok munkadíjával. Kiemeli, hogy a vasárnapi munka és mindenféle potom munka végképp megszüntetendő. Általában elmondható, hogy a mozgalom fejlődése nyomán szaporodtak meg a bérharcok, különösen olyan időszakokban, amikor a munkaadók valami ok miatt csökkenteni akarták a bért, közvetve vagy közvetlenül. Ilyen ok volt a gazdasági válság is. Az orosházi baromfitelepi munkásasszonyok bérharca, valamint a durva bánásmód miatti tiltakozásuk 1906. decemberében már sztrájkba torkollott. A megmozdulásban mintegy 150 kopasztóasszony vett részt. Eredménye ismeretlen. A „Népszava" kiemeli, hogy egyetlen sztrájktörő sincs közöttük.

70 (Az Orosházi Újság 1906. december 23-i száma szerint a kereskedők a sztrájk alatt a szokásos vágott baromfi helyett élő baromfit küldtek Pestre.) Az I. világháború előtt Orosházán volt még egy kopasztósztrájk. Ez azonban, ahogy/erre emlékeznek, nem a nagy baromfiszállítók telepén, hanem a kisebb, pesti piacra szállító kereskedőknél, az ún. „libásoknál" történt. A munkabeszüntetés miatt a kereskedők a megvásárolt libákat kénytelenek voltak Szentesre átszállítani, hogy ott megkopasszák. A gazdasági ellentétek mellett növelte a munkás és a tőkés közötti feszültséget egyes munkáltatók fölényes magatartása, idegen anyanyelve is. Ezt Hor130