Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

kövér baromfi részére. A másik előnye, hogy a vágás után 2 óra elteltével a baromfi hőmérséklete már osztályozható, csomagolható vagy darabolásra alkalmas állapotra hűl le. A vágott baromfit — eltekintve az 1951—55 közötti évektől — mindig a hűtés után minősítették. A minősítés során az egyes egyedeket kézbe véve alaposan megvizsgálták s a piaci követelményeknek megfelelően osztályozták. A vizsgálat kiterjedt az állat tápláltságára, egyedi súlyára, az elvéreztetés mértékére, a feldolgozás minőségére és az esetleges sérülésekre. Ez a munka nagy szakmai ismeretet és pontosságot kívánt, ezért az osztályozók a kereskedők bizalmi és a legjobban megfizetett szakemberei voltak. Nem véletlen, hogy az egyik üzem tulajdonosának, Klein Ignácnak a felesége is sokat dolgozott a libák osztályozásánál. Az 1930-as évektől 1950-ig az osztályozást a hűtőállványok előtt álló, egy 3 m hosszú és 1 m széles, rekeszekre osztott asztalnál végezték. (84. sz. kép.) A baromfit az állványokról leszedve az osztályozó kezébe adták, s ő minőség szerint az egyes rekeszekbe rakta. Ezekből a rekeszekből az asztal másik oldalán álló mérlegelő annyit szedett ki a mérlegre, amennyit egy ládába kellett becsomagolni. A bemért súlyra a fagyasztási és tárolási veszteség pótlására az apadósúlyt is rászámították. A polcokon sorba rakott vágott baromfi fejét és nyakát papírba csomagolták, hogy a kicsepegő vér az árut ne szennyezze. Az előhűtött baromfit fülledés veszélye nélkül csomagolták, nem kellett tartaniok attól, hogy a hasfala megzöldül. A múlt század végén a baromfit kosárba csomagolták. A kosár aljára vizes forgácsot tettek, arra került egy sor jég, majd a papírba csomagolt baromfi. Csirkéből 3 sort tettek a jégréteg közé, s utána a kas tetejét zsákanyaggal varrták be. Hogy a fűzfavesszőből készült kasok mellett mikor kezdték a ládákat használni, nem tudjuk. 1929-ben Dimák Józsefné még csomagolt ilyen vesszőkosarakba, de ezt az árut már csak Budapestre szállították. Azt is tudjuk, hogy a 20-as években a kasokat még visszafuvarozták. Akkoriban történt az a szerencsés baleset is, amikor egy rakodómunkás a tehergépkocsin üres kasban ülve elaludt, majd egy kanyarban a kassal együtt kiesett s az árokba borult. A gépkocsivezető csak félóra múlva vette észre, hogy a rakodója eltűnt. Visszafordult s amikor az emberére rátalált, ő már kassal a hátán ballagott hazafelé. Mivel mindez egy örökös mókamesterrel történt, a baleset vidám történetként maradt fenn. A kosarak helyett beszerzett ládákba eleinte a kosarakhoz hasonlóan jég közé rakták a szállítandó baromfit. A hűtőházak felépítése után megszűnt az ilyenfajta csomagolás, kivéve a libamájat és — a polietilénből készült tasakok bevezetéséig — a libamellet. A libamájakat elszállítás előtt ma is jég közé csomagolják. A hatvanas évek közepén a fából készült májas ládákat műanyagládák váltották fel. A faládákat pergamen vagy pergamenpótló ún. zsírpapírral bélelték. A papír mérete olyan volt, hogy visszahajtva az árut is betakarta. A baromfi egyedeket csomagolatlanul helyezték el a ládában, de az exportra szánt áru sorai közé 10 —15 cm széles papírszeleteket tettek. Csirkéből, tyúkból 20 kg-t, libából, 105