A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

Jegyzetek / A tanulmány a Hesperus (Ein Nationalblatt für gebildete Leser. Herausgegeben von Christian Carl André, Prag) с. németnyelvű folyóiratban látott napvilágot 1815^ben, a következő számokban: No: 5. (Jaenner 1815) 38—40., No. 6. (Februar 1815) 44—48., No. 7. (Februar 1815) 52—55., No. 8. (Februar 1815) 59—63. 1: 2 Orosháza Szentes mezővárossal és Szénás puszta nagyobbik részével, valamint a hozzájuk tartozó területekkel együtt 1798-ban került a gróf Károlyi-család kezébe. A Károlyiaknak már korábban is voltak kisebb birtokai Békés megyében (pl. Mezőberény, Gyúr), de ezeket 1750-ben átengedték Harruckern Ferenc bárónak (1696—1775). Gróf Károlyi Antal azonban, akinek sikerült elnyernie Harruckern egyik leányának, Jozefának a kezét, a báró 1775-ben bekövetkezett halála után 1776—1791 között a hatalmas gyulai uradalmának feje és az örökösök képviselője lett. Az örökösök 1788-ban felosztották egymás között az uradalmat és ekkor jutott gróf Károlyi Antal özvegyének birtokrészéül Orosháza, majd annak halála után fia, gróf Károly József és felesége, Waldstein-Wartenberg grófnő uralma alá tartozott. (Lásd erről bővebben: Karácsonyi János: Békés vármegye története. Magyarország ezredéves fennállásának ünnepére Békés vármegye Törvényhatósági Bizottságának megbízásából. Kiadja Békés vármegye Közönsége, Gyula, 1896.

1. köt. 426., 430-^31.1. és II. köt. 250.1., továbbá: Éble Gábor: A Harruckern és a Károlyi-család. Genealógiai tanulmány. Eredeti kútfők nyomán írta... Budapest, 1895.16—11.1. Palatínus József: Békés vármegyei nemes családok története. Első rész. Nemes családok (Harruckern-ek és örököseik) Budapest, 1909. 27—30. 1.; és Gróf Károlyi László: A Nagykárolyi Gróf Károlyi Család összes jószágainak birtoklási története. A család megbízásából kiadja ... Budapest, 1911. Franklin, második kötet, 50—63. 1., különösen 55—57. 1. 3 Skolka itt tévedett. Gróf Károlyi József nem 1800-ban, hanem 1803. április 4-én halt meg Bécsben, 35 éves korában. Lásd róla bővebben: Gróf Károlyi László: ím. II. köt. 243-—247. L 4 Gróf Buzini Keglevich Ágoston császári és királyi kamarás 1807. október 28-án vette feleségül gróf Károlyi József özvegyét, Waldstein-Wartenberg Erzsébet grófnőt. Gróf Keglevich 1813. november l-jén Grazban bekövetkezett haláláig volt a kiskorú Károlyi-gyermekek (nevezetesen István, Lajos, Mária, Franciska és Jozefa) gyámja és gondviselője. (Lásd erről: Gróf Károlyi László: i. m. II. köt. 248. L) 5 Skolka téved a grófnő halálozási időpontját illetően: nem 1812-ben, hanem 1813: január 3-án halt meg Pesten. 6 Szent Tornya: Szenté Tornya. 7 Márton Péter: 1742-ben született a Komárom megyei Szend faluban. 177

1-tol Pesten szolgált báró Rudnyánszky Sándornál mint kulcsár 2 és fél éven át, 1774-ben jött Orosházára, ahol 13 és fél évig jegyzőként tevékenykedett. 1787-től 1809-ig a gyulai és szentesi uradalmakban adószedő, majd 1809-től 1809 és 1815 között szám tartó volt. (Vö. Gróf Károlyi László: i; m. I. köt. 280.1.) Mártonról említést tesz Balassa Pál is, aki őt az orosházi jegyzők között tünteti fel. (Lásd: „Orosháza múltja — és jelenjének rövid vázlatát a Százados ünnepi alkalomra 1844-ben Április 28-kán tudomásul közli..." Aradon, 1844. 22. 1. és Veres: József: Orosháza. Történeti és Statisztikai adatok alapján ismerteti... Orosházán, 1886., 77.1. — Az előbbi szerző az 1806. évet, az utóbbi az 1774. évet jelöli meg.) 8 Az orosháziak 1760-ban kapták haszonbérbe a pusztát Harruckern Ferenc bárótól (Vö.: Karácsonyi: i. m. II. köt. 248. 1.) 169