A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

9 Helyesen: gróf Unwerth Emanuel, aki Békés megyei birtokait báró Rudnyánszky Erzsébettel kötött házassága révén szerezte. 10 Összehasonlításul: az orosháziak 1804-ben a földvári pusztáért holdanként 35 krajcárt fizettek. Vö.: Veres, i. m. 122. 1. 11 Gyoparas vagy Gyopáros tó. Orosházának ezen kívül még két tava ismert már akkor: a Kisszik és a Kerektó. 12 Magában a faluban és környékén található számos kútról már Petik Ambrus is megemlékezik Békés megyéről, 1784-ben készített leírásában. Orosházának „Semmi legkisebb folyó vize sints, sem réttye, mivel a' pusztaságnak legmagasabb részén helyheztetett, hanem tsak kutakból, mellyek nagy számmal vannak, mind a' Helységben, mind a' Mezőkben ..." (Lásd: Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784. Sajtó alá rendezte Dankó Imre. Gyula, 1861. Erkel Ferenc Múzeum, 43. 1.) 13 Veres J. adatai szerint a házak száma a következő évben nem nőtt, hanem csökkent: 1818-ban 1006 ház állt Orosházán (Lásd: i. m. 31. 1.) 1844-re is alig több mint 100 új ház épült (Vö.: Balassa, i. m. 15. 1. = 1137 házról beszél). 14 Petik Ambrus 1784. évi leírásában mindössze két „valamire való épület"-ről tesz említést: a templomról és a „Nagyságos Vármegye a' Helységen kívül Gyula-felől épített Kvártélyházá"ról. (Vö.: Petik, i. m. 44. 1.). Az alább felsorolandó sok épület Orosháza 18. századvégi—19. század eleji rohamos fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. 75 A templomról és építéséről lásd részletesen: Balassa, i. m. 4—12. 1., Veres. i. m. 129—133. 1., Karácsonyi, i. m. II. köt. 250. 1. és Orosháza története, 253. 1. 16 Az Orosházán élt orvosok munkáját és kötelezettségeit az 1790-ben megkötött szerződés részletesen meghatározta. Ennek szövegét lásd: Veres, i. m. 78—79.1. 1800—1814 között Pap Mihály felcser, 1814-től pedig Képessy György látta el az orvosi-gyógyítási teendőket (Vö.: Balassa, i. m. 21. 1.) 17 Összehasonlításul: Orosháza lakóinak száma 1818-ban 8567 (Vö.: Veres, i. m. 31.1.), 1819-ben viszont csak 8336 fő (Vö.: Magda Pál: Magyar országnak és a' Határ Őrző Katonaság Vidékinek leg ujabb Statisztikai és Geográphiai Leírása. Pesten, 1819., 488.1.) Ennek ellentmond Haan L. adata, mely szerint a lélekszám 8680 fő volt (Haan, i. m. 260. 1.). 1827-re a népességszám a faluban 9581-re nőtt (Vö.: Karácsonyi, i. m. II. köt., 251.1.), 1844-re pedig közel 10 ezer személy élt itt (9899 lélek: Vö.: Balassa, i. m. 15. 1.) 18 Összehasonlításul az orosháziak vallás szerinti megoszlása Veres szerint 1827-ben a következő volt: — római katolikus: 136 fő — görögkeleti: 161 — evangélikus: 9282 — zsidó: 2 (Lásd: Veres, i. m. 32. 1.) 19 Skolka András 1809-ben települt át Új-Verbászra, ahol lelkészi állást kínáltak számára, amit ő azonnal el is fogadott. Itt élt és dolgozott 1816-ban bekövetkezett haláláig. 20 Összehasonlításul: 1844-ben 1150 növendék járt iskolába egy reál, két fiú- és két leányiskolában; 5 tanító oktatta őket (Vö.: Balassa, i. m. 16. 1.) 21 Helyesen: Wallerand Vaillant (1623—1677) flamand festő és rézmetsző. 22 Helyesen: Reichardt, Johann Friedrich (1752—1814): német zeneszerző. Előbb Nagy Frigyes porosz király karnagya volt, majd külföldön (Itália, London, Párizs) működött. Visszatérve Németországba II. Frigyes Vilmos karnagya lett. 1784-ben egy röpirata miatt elbocsátották állásából, de III. Frigyes Vilmos visszahívta Berlinbe (1787). A napóleoni háborúk idején Napoleon öccse, Jeromos kasseli karnaggyá nevezte ki. Sok német és olasz dalművet és egy francia daljátékot írt. Goethe elismerően szólt róla és életművéről. A német költőóriás verseit Reichardt meg is zenésítette (pl. Goethe's lyrische Gedichte cím alatt). 23 A vármegyei esküdt már az 1770—1780-as évektől kezdve itt lakott Orosházán. Utal erre már Petik Ambrus is: „K. mitsoda Tiszt lakik ezen Faluhelységben? F. Á. T. N. Várgyének egyik Esküttye, kinek Lakása vagyon a kvártély házban." (Petik: i. m. 44. 1.) 24 Orosháza első bírája a betelepedés után, 1744-től 1749-ig egy bizonyos Szálai János volt. (Vö.: Balassa, i. m. 22. 1. és Veres, i. m. 73. 1.) 170