A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

f sere. Természetesen a bérek reálértéke az infláció miatt nem emelkedett ilyen mértékben. 1919 januárjában a fémipari munkások bére napi 21,36—38 korona között mozgott. A mezőhegyesi gépműhely ugyanolyan szintű munkát végző iparosainak bére még így is jóval a városi munkásoké mögött maradt.

36 3. Munkaidő. Az első kérvény még nem szólt a munkaidőről, a második és harmadik a központban dolgozók munkaidejét 8 órában, a kerületekben dolgozókét 10 órában állapította meg. íme, a központban és a kerületekben alkalmazott — volt szegődményes — iparosok között még mindig lényeges különbségek maradtak. 4. A szociális jellegű kívánalmak intézkedtek a biztosításról, a nyugdíjról és a családi pótlékról. 5. Nagyon fontosak a kulturális követelések. Már novemberben határozottan kijelentették az iparosok, hogy elengedhetetlenül szükséges egy négyosztályos polgári fiúiskola felállítása. A községben csak elemi és tanonciskola volt. Befolyást akartak szerezni az iskolaszékben is: követelték, hogy a tisztviselők, díjnokok, iparosok, altisztek számarányuknak megfelelően legyenek képviselve. Korábban a tanítói kar sem küldött választott képviselőt az iskolaszékbe. 6. Az utolsó pont jelentette az előzőek garanciáját. Az új típusú ellenállási záradék a következőképpen hangzott: „A munkások szabad szervezkedése és ebből kifolyólag a bizalmi férfiak elismerése."

31 Az iparosok és a ménesbirtok megállapodása alapvetően új helyzetet teremtett. Az uradalom által alkalmazott iparosok a városi nagyipari munkásság jogait szerezték meg maguknak. Olyan garanciákat építettek be a megállapodásba, amelyek biztosították a munkáltató és a munkavállaló egyenrangúságát. Feltűnő, hogy az iparosok kérvényei sehol sem említik a cselédeket, még az iskolaszéki arányos képviseletnél sem. Csupán kisebb csoportoknak sikerült az ipari munkások közé emelkedni. A szegődményesek közül verbuválódott gőzekések a gépkezelői tanfolyam elvégzése után már iparosoknak tekintették magukat. Az első adandó alkalmat felhasználták arra, hogy deklarálják ipari munkás voltukat. Ez az apró epizód pontosan mutatja, hogy a szegődményesek szemében milyen vonzó volt az iparosi státus, s azt is, hogy ők a forradalom ideje alatt sem tudtak hasonló helyzetet teremteni maguknak. Tehát összehangolás nélkül, párhuzamosan zajlott az iparosok és a cselédek bérmozgalma. Vizsgáljuk meg a cselédekét is. Ennek is több stációja volt. Az első béremelésre forradalom nélkül is sor került volna. A birtok cselédségének terményjárandóságát 1907-ben, készpénzjárandóságát 1913-ban rendezték utoljára. Az igazgatóság is elismerte, hogy ezzel a bérezéssel a háború után már nem lehetett cselédet kapni, mert nem fedezte a létfenntartást. Fogarason, Bábolnán és Kisbéren már a háború alatt duplájára emelték a készpénzt. Ilyen előzmények után az első béremelési kérelem elnyerte az igazgatóság támogatását. A béremelés arányának és összetételének szemléltetésére a legnépesebb alkalmazási csoportban élvezett járandóságot választottuk ki. (2. táblázat) A baromfi- és sertéstartás változatlanul maradt. Az 1918. évi decemberi árakat véve alapul, 34%-kal 314