A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

ségét) a kutatók behatóan vizsgálták. Lássuk ezzel kapcsolatban Oltvai Ferenc véleményét: „Az úrbéres helységekben jelentékenyebb a zselléresedési folyamat, mint a kertészségekben a hazátlan zsellérek számának emelkedése. Mindez a piacra való termelés, elsősorban az állattenyésztés adta lehetőségek folytán alakult. Míg a telepesközségekben a kamara az egy-egy telepesháztartásra jutó földterület nagyságát meghatározta és az új házak építését is tiltotta, ezzel gátat szabott a differenciálódásnak."

40 Másutt ugyanő így fogalmaz: „A telepes községek belső helyzetét a zsellérek és a lakók viszonya lényegesen befolyásolta. Kitűnik, hogy a kertészség telkein nem elhanyagolható számban a zsellér együtt lakik lakójával. A lakó sorsa ezzel még bizonytalanabbá vált."

41 Kunágotán is hasonló folyamattal állunk szemben. A túlnépesedett kertészházhelyekről csak 1865-ben költözködhettek ki a lakók, mert részükre csak ekkor hasítottak ki 35 két-kisholdas és 35 egy-kisholdas (összesen 70) házhelyet.

42 A község vezetőtestülete ennek ellenére 2 év múlva arra kényszerült, hogy az így házhelyhez juttatott zsellérek helyzetét napirendre tűzze. Ekkor megállapították, hogy „a nyert háztelküket mán eladták, vagy az új háztelek utáni haszonbér, s egyéb terhek, s az építkezés (terhének) viselésére képtelenek; többen más községbe több évre elköltözködtek... s nemcsak ezektől, hanem olyan zsellérektől is (vissza kellene venni a háztelket), kik ha bár a községben kevesebb vagy több ideig laknak, és a nyert új ház utáni telek minden terhek, építkezések viselésére képesek, de nem vők vagy a községi szaporulatából származtak . . ."

43 A község vezetőtestülete (a gyakorlatnak megfelelően a vezetők a kertészgazdák közül kerültek ki) bizonyára okkal, de érdekből hozta meg a fenti döntést, illetve már ilyen meggondolások alapján tettek javaslatot a kamarának arra, hogy az alzsellérek „telepítésedkor csupán a jogfolytonossággal rendelkező zsellércsaládokat vegye figyelembe. Kitűnik e döntésükből az is, hogy a telepet belső ellentétek feszítették, amely elsősorban a házas zsellér állapotú felesbérlök és az alzsellér állapotú lakók (akik napszámosok, béresek, alkalmi bérmunkások) között tapasztalható. A kertészek csoportja is differenciálódott, méghozzá az első évektől; közöttük az egy numerust bérlők mellett a két numerusos, a három numerusos, sőt elvétve a négy numerusos gazdák egyaránt előfordultak. Táblázat a kertészgazdák numerusok szerinti tagoltságára: évek 1848 1850 1852 1868 1871 összes kertész fő 108 107 105 85 90 közülük egy numerust bérel 90 87 89 59 53 ennek %-a 83,3 81,3 84,6 69,4 58,8 két numerust bérel 16 15 10 26 31 három numerust bérel 1 1 2 — 2 négy numerust bérel 1 2 — — — (Megjegyzés: 1871-ben még 3 fél numerust, 1 kertész pedig másfél numerust bérelt.) 201