A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)
Itt utalhatunk arra is, hogy a kertészek saját igazságához az is hozzátartozott, hogy mivel a falu lakóit egyetemes kezességre szorította a kamara által megszövegezett szerződésük, ez komoly terhet jelenthetett esetenként, minél fogva minden ilyen következmény alól előre ki akartak bújni. így nem „vállalhattak" kezességet az 1865-ös zsellérházhelyek miatti kötelezettségekért sem. Kunágotán (és hasonló kertészségekben) a parasztság elszegényedése 1844 — 1871 között kétoldalú gazdasági-társadalmi folyamatként fogható fel. Egyik oldalán azokat a kertészgazdákat találjuk, akik valamilyen oknál fogva (olykor egyszerűen haláleset) kiszorultak a bérleményből, s az így „gazdátlanná" lett kertésztelkek más numerusos gazdák kezébe csúsztak át. Ez egyértelműen utal az elszegényedésre, illetve gazdagodásra. A folyamat másik oldalát a zsellérek számbeli növekedése jellemzi, amely csaknem mindig beköltözés következménye volt, növelvén ezáltal a faluban a munkaerő fölösleget. A (kertészkedő) zsellérek munkaerejére a telepen nagy szükség volt az intenzív növénykultúra (a dohány) meghonosítása, továbbá vetésterületének növekedése miatt. 44 De soraikból kerültek ki a béresek, szolgák, cselédek, pásztorok is. Kunágota telepítvényes családjai elszegényedésének gazdasági oka a kamara feles dohánytermesztési rendszerében rejlett. Számukra nagyon kemény feltételnek bizonyult az évenkénti 5 hold dohányültetvény művelése, illetve annak elhanyagolása, netán megtagadása (amely úgy látjuk tiltakozásuk egyik formája is lehetett 45 ) esetén a kiróható 50 ezüst forint bírság. Lassan eladósodnak a kunágotai kertészek, s a gyarapodó, s kamatozó adósságuk természetesen a bérleményüket (numerus, lakóházaikkal egyetemben) terheli. A kezdeti nagy keresletnek vége, a numerusok egy része bérleményen kívül került, ezzel magyarázható az is, hogy az 1860-as években gyakran változnak az egy-két évre bérletet vállalók. 46 A numerusokra nehezedő terhek ellenére is a kertészgazdák makacsul ragaszkodtak egy-egy numerus bérleti jogához, s hacsak lehetett, nem mondtak le arról. Csakis ezzel magyarázható, hogy 1851-ben a Herke család kezén lévő 5 numerus igen magas áron „kelt el" az árverésen, s mindegyikére helybeli személy tartott igényt. 47 Ezért özvegyi jogon is évtizedekig megtartották a bérletet. 48 A továbbiakban a telepítvény (Kunágota) létrejöttében és kiépülésében döntő fontosságú, kulcsszerepet kapott 130 numerus bérlőivel, a kertészgazdák társadalmi csoportjával foglalkozunk behatóan. II. Adattár Kunágota telepesközség társadalmának vizsgálatához A rendelkezésünkre álló adatok felhasználásával két táblázatot állítottunk öszsze. Az első kimunkálása közben az újonnan (1844-ben) szervezett telepesközség paraszti társadalmára voltunk különös tekintettel, az alapító szerződésben is rögzített 130 telekre telepített kertészcsaládokat vizsgáltuk. Mely családok lehettek az „alapítók"? Az egyes családok miként rendezkedtek be új otthonukban, miként vették birtokba a 130 numerust? Ehhez a betelepülést követő évtizednyi időt (1844—45^6—47—48—49—50—51—52) vizsgáltuk 202
