A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

Kunágota (típusként is kezelhető településünk) már e század első évtizedeiben a történészek, a szociológusok érdeklődésének körébe került.

13 A századforduló táján keletkezett leírások még felületesen, ezért egységesnek kezelték a telepítvényes falvakat (közöttük Kunágotát), pedig szinte mindenik külön-külön történelmi-társadalmi, gazdasági képletet alkotott. Nézzük, hogyan szerepeltetik e korai leírásokban Kunágotát! „A legutóbbi időben az állam óriási birtokain több új község keletkezett, melyek szabályos, czélszerű és csinos külsejüknél fogva feltűnőek. Ilyennek például Dombiratos, Tóth- és Magyar-Bánhegyes, Pitvaros, Alberti, Ambrózfalva, Kunágota, Királyhegyes és Kövegy."

14 E század végi általánosítás és a külsőségeket hangsúlyozó leírás után pontosabbnak tűnik a Csanád megyei monográfia megfelelő fejezete: „A mai Kunágotát 1843-ban Gőcz nevű kincstári tiszt telepítette, akiről kezdetben Gőcz-telepnek is nevezték. A község első lakosai Arad, Heves, Gömör és Nógrád vármegyékből költöztek új lakóhelyükre."

15 Szeder Pál így fogalmazott: „A mai Kunágota kincstári telepes község, amelyet 1843 év tavaszán Geöcz, kincstári tiszt telepített jószerében felvidéki magyarokból... a legutolsó nagyarányú és befejezett magyar telepítés volt, amely nem a telepes vagyoni helyzetére támaszkodott, hanem annak becsületességére és szorgalmára."

16 Seres József is e csapáson haladt: „A kincstár e pusztát 1843 és 1875 körül népesítette be telepesekkel, s ettől kezdve . . ."

17 Semmivel sem gondosabb az emberöltővel később írt Maday-Ше megyei monográfia Kunágota történetét bemutató fejezete: „1843-ban nagy változás történt Kunágotán, mert ekkor egy Gőcz nevű kincstári tiszt vette bérbe a pusztát, aki Gőcztelep néven ide jobbágyokat telepített. Ezek a jobbágyok Arad, Heves, Gömör és Nógrád megyékből kerültek ide, mint szerződéses árendás jobbágyok és lassan kezdték feltörni a határ földjét. Rájuk várt a környék mocsarainak lecsapolása is. Ez a telepítés lett a mai Kunágota alapja."

18 Az újkori Kunágotáról már itt meg kell jegyeznünk, hogy nem a középkori, hasonnevezetű helységet folytató település; attól földrajzilag is elkülöníthető, de erre utal a népesség többszáz éves hiánya, s az, hogy Kunágota évszázadokon át puszta volt.

19 Újkori története azzal vette kezdetét, hogy a Magyar Királyi Kamara (mint földesuraság) által a Körös—Maros síkságon szervezett kertészetek között az utolsó hullámban (Köveggyel, Albertivel, Ambróczival, Királyhegyessel és Nagymajláth-tal) telepíttette.

20 Ekkorra nemcsak határozott céllal (az állami dohánymonopólium gazdasági hátterének biztosítása) kezdeményezte (többek között) Kunágota telepítését,

21 hanem szakemberei kimunkálták a legcélravezetőbb gazdasági (üzemszervezési) formát is, amely részint kiválóan szolgálta az uradalom (kamara) célkitűzését, részint pedig maximálisan segítette a telepesek paraszti gazdálkodásának kibontakozását. Mintegy feltétele volt a kamara ezen akciójának, hogy gazdaságilag erős, bizonyos tőkével rendelkező zsellérek

22 jelentkezését fogadják el. A kamara Gőcz^telepet (Kunágota) szessziós (jobbágyteleknek megfelelő kisparaszti üzemek) kertészségként hozta létre.

23 130 dohánykertész telket (ahol egy telek 20,6 kisholdat tett ki, a belső fundust, s a külső tartozékait ideszámítva) hasított ki a tekintélyes kunágotai pusztából.

24 A Kovácsházi-ér (fosszilis Maros-meder) partján kimért falut 130 kertésztelek, kertész házhely és 2 kézmű196