A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

Kunágota kertésztelep paraszti társadalma 1844—1871 BENCSIK JÁNOS Nem túlzó (hisszük) az az állításunk, hogy napjainkban korjelenség, hogy sorra születnek egy-egy település történetét, néprajzát, földrajzát stb. bemutató monográfiák.

1 Örvendetes ez; kell és szükséges is az effajta társadalmi törekvés, hisz egyre pontosabb képet akarunk megrajzolni, következésképpen megismerni és megismertetni szülőföldünk történetéről, népe sorsának alakulásáról avagy dédapáink mindennapos tevékenységéről. Eközben a teljességre törekvés miatt a kiadók (avagy a szerkesztők) egységbe akarják fogni az őskortól napjainkig terjedő roppant időt, az adott lakóhely teljes helyismereti anyagát.

2 De vajon milyen mélységig ismerjük az egymást váltó korokat, e korok embere sorsának alakulását, küzdelmeit? Többször elnagyolt, sematikus fejezetek születtek, mert a témákat csak érintőlegesen feldolgozó szerzők kezét nemcsak a szakismeret hiánya béklyózhatja, hanem a rendelkezésükre álló idő, a költségek szűkös kerete, s nemegyszer a forrásanyag szegényes volta is. I. Kunágota és a kunágotaiak a telepítést követő évtizedekben E tanulmányban Kunágota (1850-ig Csanád megyei,

3 majd Békés megye, Kovácsházi járás) nagyközség paraszti közösségének történetét, történetének jól körülhatárolható szakaszát vizsgáljuk, illetve azt, hogyan állott gazdasági, társadalmi és közigazgatási tekintetben egységgé, hogyan formálódott Kunágota feles-kertész közössége a telepítést követő évtizedekben. Szándékunk, emléket állítani azoknak a parasztcsaládoknak, akik nemcsak Kunágotán, hanem szerte az Alföldön a múltszázadban új otthon alapítására vállalkoztak.

4 Akik az adott korban hihetetlenül merészek lévén, sokat áldoztak azért, hogy megüljék az Alföld kies, de néptelen tájait; elhagyták tágabb értelmű családjukat, a megszokott otthont, szülőföldjüket, s idejöttek, hogy megszállják, benépesítsék az egykori Békés—Csanád—Csongrád vármegye térségeit.

5 Virágzó növényi kultúrákat teremtettek, melyek közül most a dohány-kertészetet emeljük ki, azt hangsúlyozzuk. Több, általánosságban mozgó megállapításon kívül mindössze néhány településről (Apáca,

6 Pitvaros,

1 Ambrózfalva,

8 Újkígyós,

9 Mezőkovácsháza

10

), tudunk többet e vonatkozásban. Arról azonban kevés az ismeretünk, hogy az egyes kertésztelepeket bérlő parasztcsaládok honnan költöztek, miként rendezkedtek be új otthonaikban, milyen szerkezetű faluközösséget hoztak létre. Viszonylag, a legtöbbet a termelésről,

11 illetve a dohánykertészek társadalmi küzdelmeiről tudunk.

12 195