A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

úgy vélik, hogy tapasztalták) megdől, és a trágyázás miatt a kár nagyobb mint az a haszon, amit reméltek. A föld megművelése általában egyszerű. A vetéshez csak egyszer szántják fel, jóllehet a tapasztalat arra tanít, hogy a kétszeri szántás és forgatás, amelynek során több földdarab érintkezik a növényi tápanyaggal telített levegővel, itt több haszonnal járna, mint maga a trágyázás. Miután a földet néhány egymást követő évben megművelték, egy vagy két évre teljesen műveletlenül hagyják, amit itt pihentetésnek neveznek és azt hiszik, hogy füvet nyernek rajta. Véleményem szerint azonban a földnek ez a pihentetése teljesen haszontalan, sőt káros dolog, mivel 1. egészen ellentmond minden fizikai és kémiai alapelvnek az, hogy a talajnak pihenésre van szüksége, ha már egyszer a növénytermesztésre szánták és kijelölték. 2. A talaj úgysem marad növényi takaró nélkül, ha nem szántják is fel, hanem fű és fűfélék nőnek rajta, amelyek táplálékot ugyancsak belőle nyernek. 3. És végtére is, milyen az a széna, amely egy ilyen pihenő talajon megterem? többnyire vadrepce és bogáncs. Ha az itteni paraszt földjét néhány éven keresztül csupán szénatermelésre pihenni hagyná is, okosabb lenne mégis felszántani, és lóherével, moharral, zabbal vagy árpával bevetni és az utóbbiakat érés előtt zöldtakarmánynak vagy szénának lekaszálni; így a paraszt mégis biztosan elérné a célját.* Sokkal ésszerűbb az az itt is szokásos mód, hogy a földet jövedelmező kukoricatermesztéssel javítják. Ugyanis a falu közelében lekerekítettek egy 3804 holdnyi darabot a szántóföldből, amelyet itt ugarnak (ugarok) neveznek. Ennek egyik, 1902 holdnyi fele keleten, másik ugyanekkora nagyságú nyugaton terül el a faluval szemben, közvetlenül a legelő mögött. Ez az úgynevezett ugar azonban sohasem marad vetetlen, hanem váltakozva, évről évre egyszer tavaszi gabonával, zabbal, árpával, a következő évben kukoricával vetik be. A szántással és a kukorica kétszeri kapálásával a földet vitathatatlanul feljavítják s télen ott maradó gyökerek trágyázzák és tavasszal oda, ahol a kukorica állt, ismét tavaszi gabona kerül, és ahol pedig az előző évben tavaszi gabona állt, ott ismét kukoricát vetnek, s így tovább. A váltógazdálkodás e módjának a haszna már gyakran olyan tagadhatatlanul bevált, hogy ha a többi föld a magot ötszörösen adja vissza, ezen a földdarabon biztosan 8—10-szeres termés remélhető. Csak a 22,824 hold területű úgynevezett szállásföldek (tanyák) nem részesek ebben a javításban; mivel ezeket rögtön az aratás után marhalegelőnek fogják be, ezért a későn érő kukoricát nem tudnák megvédeni az állatok kártevésétől. §.8. Termények. 1. A bor az egész megyében a legjobb és a legnagyobb alkoholtartalmú. Az itteni szőlőskertek évenként átlagban 1500 akót teremnek. A szőlőtőke művelése és a must kezelése semmiben sem előzi meg ennek a megyének más helységeit. * 1812-ben egy ilyen kimerített kaszálódarabot, amely számomra, mivel a zab ritka volt és félig összekeveredett a vad zabbal és még 10 mérőnyi zabtermést sem ígért, idő előtt lekaszáltattam és 8 teljes négylovas szekérnyi zabszénát kaptam. — S. A. (Skolka András). 150