A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

A talaj és talán a vessző gondosabb kiválasztása biztosítják egyedül ennek a bornak a kizárólagos előnyét. 2. A kukoricát (törökbúzát) itt nagy mennyiségben termelik; mivel évenként a szántóföld egyhetednyi részét ezzel vetik tele, míg más szomszédos helységeknek vagy egyáltalán nincs kukoricaföldjük területükön, vagy legfeljebb a szántóföld 10—12-ed részét használják erre. 3. Kölest a lakosok bérelt földeken termesztenek; legjobban a nemrég feltört füves területeken fizet és sokat szállítanak belőle Magyarország északibb részeire. 4. A tiszta búzát, amely itt csodálatosan nagyszeműre nő, a híres bánáti búzával tartják azonosnak és ugyanolyan kedvelt vörhenyes színű, mint az. A búzát Aradra és Nagyváradra szállítják vagy helyben a kereskedők felvásárolják. 5. Zabbal itt magában a helységben nagyban kereskednek, úgy hogy sok család pusztán ennek felvásárlásából és eladásából él. Az a körülmény, hogy a falu a posta- és hadiúton fekszik, Bánát és Erdély felé az átmenő forgalom igen nagy és élénk és a keresztülhaladó országos főút egész éven keresztül havasalföldi fuvarosokkal* van tele. akik itt gyapotot, kávét, cukrot szállítanak a török határtól át Pestig és Bécsig és 12—18 lovat szoktak a kocsik elé fogni, s akik szemestakarmányukat itt vásárolják meg, — a zabspekulációnak állandó táptalajt biztosít. 6. Az itt nevelt szarvasmarha igen nagy termetű és szép; tenyésztése az itteni gazdálkodás jelentős részét teszi ki, és mivel a terület maga ehhez túl kicsi, a legtöbb állatot egész nyáron a pusztákon tartják. Az 1812. évi szarvasmarha-összeírás szerint Orosházán: 1) Kifejlett ökör 2842 db 2) Kifejlett tehén 4037 db 3) Kétéves borjú 1439 db Összesen: 8368 db 1. Megjegyzés. Az itt egymást követő különösen aszályos nyár és a takarmányhiány 1811-, 1812- és 1813-ban ezt a számot annyira lecsökkentette, hogy az 1813. évi összeírás szerint mindegyik csoportnak alig 3/4-e volt megtalálható, és 1814-re pedig alig több mint 1/4-e maradt. 2. Megjegyzés. A cselédeknek is van szarvasmarhájuk, amit uruk takarmányán tartanak, 2—3-tól 6 darabig, ezeket jövedelmükből fokozatosan megszerzik, mivel egy elöljáró cselédül, eddig évenként bérben egy három éves szarvasmarhát alkudott ki magának, amelyet telente a földesúrnak kellett eltartania, etet* Ezeket a havasföldi fuvarosokat itt saját magyar szóval gyihiseknek nevezik, mert befogott lovaikat nagy hanggal bíztatják, amiben a felkiáltó gyi-hi szótagok játszák a főszerepet. 151