Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

ráltak. A kötet végén mutatjuk be adatközlőinket, majd közöljük Orosháza bibliográfiáját. Monográfiánk megszületése elsősorban Orosháza Városi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának köszönhető, amely munkaközösségünknek a monográfia megírására megbízást adott, és egyben a szükséges költségeket is megszavazta. Elképzelésünket támogatta az MSZMP Városi Pártbizottsága és a Békés megyei Tanács is. A monográfia készülése közben jónéhány levéltár ós könyvtár lekötelező módon segítette a munkánkat. A nyomdák is mindent megtettek annak érdekében, hogy nyomdatechnikai szempontból tökéletes könyvet adjanak ki, különösen a Gyulai Nyomda tett nagy erőfeszítéseket, hogy a szerényebb technikai adottságuk ellenére szép és jó munkát adjanak ki a kezükből. A szerzői munkaközösség, a monográfia megjelenése után egy baráti vacsorán látta vendégül a nyomda dolgozóit — hálánk jeléül. A munkaközösség tagjai közül különösen Szabó Ferenc, a Gyulai Állami Levéltár igazgatója, valamint Hajdú Mihály, az orosházi Mezőgazdasági Technikum Levelező Tagozatának tanulmányi vezetője segítette kiemelkedő módon a monográfiát és annak szerkesztőjét. Az is erőt adott a munkához, hogy már a mű megjelenése előtt több mint 500 előfizetőt tudtunk gyűjteni. Részletesebben nem ismertetem munkánkat, mert a II. kötet Utószavában már megírtam. A legutolsó gondolatot azonban idézem: ,, . . . A monográfia esetleges fogyatékossága ellenére is olyan érték, olyan tudásanyag kincsesháza, amiért semmi fáradságot, töredelmet nem sajnálunk. A következő generációk monográfia íróinak pedig tiszta szívből kívánjuk: Végezzenek különb munkát, mint mi. Hittünk munkánkban, mely sok nehézséggel, de sok örömmel is járt". Mindannyian jólesően olvastuk, amikor Balassa Iván elemző módon ismertette Orosháza néprajzát az Ethnographia 1966. évi 3. számában. A magyar néprajztudomány egyik jelese hosszú, elmélyült ismertetést közölt az „Orosháza története és néprajza" monográfia néprajzi kötetéről vezető szakfolyóiratunkban. Elöljáróban leszögezi, hogy a magyar néprajzi irodalom táji vagy egy településre korlátozódó néprajzi monográfiákban szegény. Fejtegetései közepette megállapította, hogy a közösen végzett gyűjtő és feldolgozó munka a magyar néprajz területén nem járt a kívánt eredménnyel, még olyan esetekben sem, amikor azt egy jól szervezett, komoly anyagi eszközökkel rendelkező intézmény igyekezett megvalósítani. Ezért örülünk neki, hogy viszonylag nagyon rövid előkészület után kézbevehetjük Orosháza néprajzának vaskos kötetét. Felteszi a kérdést: Mi volt hát az az erő, amely ezt a külsejében is impozáns munkát létrehozta? Balassa Iván először is nagyon nagy dolognak tartja, hogy Orosháza városának Tanácsa felismerte, miszerint a város törtenetének, néprajzának 95