Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

megírása és megjelentetése múltunk haladó hagyományai iránti kötelességünk, és maradandó emléket állít népünknek. Komoly elismerést érdemel szerinte a munkaközösség megszervezése és összetartása is. Ismertetésében kiemelte a következő fontos megállapítást: ,,A monográfia olyan hatalmas munka, mely maximális erőkifejtést kíván a nyomdától, a kiadótól és a szerkesztőtől egyaránt". Ezután így folytatja: ,,A kötet például szolgálhat majd a többi hasonló vállalkozások számára, annál is inkább, mert külsejében, tudományos színvonalában túlhaladja azokat a kiadványokat, melyek újabban az ország különböző részein egyre nagyobb számmal jelennek meg. Éppen ez a tény jogosít fel arra, hogy az egész munka beosztásával, az egyes cikkekkel kapcsolatban nemcsak az egyetértésemnek adjak kifejezést, hanem rámutassak itt-ott a hiányosságokra is. Köztudomású, hogy az orosháziak Nyugat-Dunántúlról származnak. Jogos tehát az a kérdés, hogy mi maradt meg napjainkig a magukkal hozott műveltségből." Balassa Iván megállapítja, hogy ezzel mindegyik tanulmány foglalkozik, de a témák jellegétől és a szakemberek érdeklődési körétől és felkészültségéből adódóan nem egyforma mértékben. A kötet tizenhét fejezetben tárgyalja Orosháza néprajzát. A munka ismertetője sorrendben mindegyiket elemző módon, de röviden bemutatja és értékeli. A kötet függelékében megtalálhatjuk Orosháza bibliográfiáját, mely jó alapot nyújt a várossal kapcsolatos minden további kutatásnak. Az Utószó részletesen ismerteti a kötet létrejöttének körülményeit, aminek tudománytörténeti szempontból van jelentősége. A kritikus rámutat néhány hiányosságra is. Míg az anyagi kultúra menynyiségben ós minőségben is megfelelő módon van képviselve, addig a szellemi kultúra nemcsak terjedelemben, hanem anyagában is szürke. A lakosság embertani képének vizsgálatát jobb lett volna az első kötet végén elhelyezni. Sajnálatosan kevés az ábra, fénykép, találunk fontos fejezeteket, amelyekből teljesen hiányoznak. Érdemes lett volna, akár a szöveg rovására is az ábrák számát növelni. A kötet kritikusa a következőkkel zárja le elemzését: „A fentebb tett észrevételek nem érintik az egész munka értékét. Kétségtelen az, hogy az „Orosháza néprajza" című kötet sikeres vállalkozás, mely a magyar néprajz és társtudományai számára mindig elsőrendű forrásként fog szolgálni. Ez a kötet lehetővé teszi azt, hogy Orosháza gazdag népi műveltsége ezután megfelelő helyet biztosítson magának az országos jellegű néprajzi összefoglalásokban." 96