Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

2. Kutatógárdánk kiemelkedő teljesítménye: az orosházi monográfia Mint már többször utaltam rá, az 1960-as évek elején egy lelkes helytörténeti és néprajzi munkaközösség verődött össze az orosházi múzeum köré, mely kellő felkészültséggel rendelkezett már ahhoz, hogy megbirkózzék a nem mindennapi feladattal: az orosházi monográfia megírásával. Erre az elhatározásra serkentett bennünket az, hogy kutatóink immár egy évtizede sok helytörténeti és néprajzi tanulmányt jelentettek meg múzeumunk évkönyveiben. Ezenkívül a legutóbbi időkben a különféle tudományos intézetek kutatói Orosházán és környékén is folytattak régészeti és néprajzi kutatásokat. Tanulmányoztuk a városunkra vonatkozó szakirodalmat is. Első feladatom volt, hogy a múzeum körül összekovácsolódott kutatógárdát kiegészítsem orosházi származású, de városunkból elköltözött kitűnő szakemberekkel. Néhány olyan országos hírű szakembert is megnyertem, akiknek valamiféle kapcsolatuk volt városunkkal. 1961. február 20-án terjedelmes beadványban kértem a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát, hogy vállalja a monográfia kiadását. A város a tervünket magáévá tette, és az 1961. évi március hó 3-án tartott rendes ülésen meghozta a 21/1961. sz. VB határozatát. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára az „Orosháza története" című könyv megíratását és kiadását elhatározta. Rövidesen meg is kötöttük a szerződést. Ezek után teljes erővel nekifoghattunk a monográfia írásához. Tervünk viszont fokozatosan bővült. Ezért elhatároztuk, hogy két kötetre tagoljuk a munkát : egy történeti és egy néprajzi kötetre. 1962. május 20-án egy megbeszélést tartottunk. Mélyrehatóan megvitattuk az összes lényeges kérdést, és rövid határozatokat hoztunk. Itt egy pillanatra megállok a visszaemlékezésben. Ügy érzem, tanulságos lesz, ha a monográfia szerkesztője megvilágítja személyes kapcsolatait Darvas Józseffel, szerzői gárdánk egyik tagjával. Nagyon sokan tudják, hogy osztálytársak voltunk a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézetben. Jó barátok voltunk. Mint miniszter, évekig a felettesem volt. A barátságát saját részemre sohasem használtam ki. Ritkán mentem hozzá, pedig az ajtaja nyitva állt előttem. Mint építésügyi minisztertől egyszer kértem az orosházi múzeum részére egy kis anyagi támogatást. Építkezésre az 5000 forint kevés volt, ezért a minisztérium engedélyével két modern vasvázas vitrint készíttettem. Hosszú ideig a kiállításaink nagyon hasznos bútordarabjai voltak. Ismétlem, saját céljaimra sohasem vettem igénybe barátságát, pedig egyszer megkérdezte tőlem, hová szeretnék kerülni ? Az orosházi monográfiában vele írattam meg a város 1945 utáni történetét. Többen rémüldözve mondogatták, hogy nem fogja megírni, mert a Nemzeti Színházat is nem egyszer cserbenhagyta. Fűnek-fának híreszteltem, hogy 16 oldalt szántam neki, de ha nem kapom kézhez határidőre a tanulmányát, mind a 16 oldalt üresen hagyom és rányomtatom: Ezeket az oldalakat Dar93