Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

vas Józsefnek kellett volna teleírni! Hogy kijelentésem a fülébe jutott-e, nem tudni, de tény, hogy tanulmányát határidőre beadta. Azért is okos dolog volt ezt a fejezetet rábízni, mert ő bátrabban, őszintébben, az igazsághoz hívebben írta meg szülővárosa történetét, mint bárki más. Mint a monográfia szerkesztője írásban közöltem a munkatársakkal, hogy csupán egyetlen munkamegbeszélést tartunk. Úgy is történt. Igaz, 2 óra hoszszáig tartott, minden tennivalót alaposan megbeszéltünk, a velejét pontokba foglaltuk, s mindenki kézhez kapta. Sikeres értekezlet volt. Emlékszem az értekezlet után Tóth János építészmérnök azt mondta Darvasnak : „Ez a Gyula hamarosan szent lesz!" — „Már az is!" volt a rövid válasz. E biblikus megfogalmazásból persze csak annyi maradt, hogy mint élelmes szerkesztő Darvas Józsefet felhasználtam a monográfia papíranyagának biztosítására. Szerzett is nekünk nagyon finom importpapírt. Az egység biztosítása nagyon fontos volt. Minden munkatárs 3 példányú vázlatot készített, s abból 2 példányt az érdekelt munkatársak kaptak. Több kisebb munkaközösséget alakítottunk ki, tagjai a kapcsolatot öntevékenyen tartották. De egymást is támogatták. Szabó Ferenc levéltáros valósággal tömte anyaggal a munkatársait. A kevésbé rutinos munkatársakat lépten-nyomon tanáccsal segítettük. Emberfeletti küzdelmet folytattam azért, hogy a munkatársak tanulmányaikat határidőre beadják, részben sikertelenül. A kész munkákat neves szakemberekkel lektoráltattam. A határidőre a tanulmányoknak csak kis része készült el. Többségüket 1964. év nyarán és őszén adták be, a legutolsó pedig 1965. év januárjában készült el. Ez végtelenül megnehezítette a munkámat. Nem kis gond volt a kéziratoknak nyomdát biztosítani. Végül is a következő megoldás született : A kézirat szedését és nyomását a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat Gyulai Telepe, a táblák nyomását, valamint a kötést a Kner Nyomda Gyomai Telepe vállalta. A város a tervezett 1000 példány helyett 1750 példányban rendelte meg a monográfiát. A nehézségek ellenére 1965-ben elkészült a monográfia. Impozáns mindkét kötete. Az első kötet a vaskosabb: 967 oldal terjedelmű. A 20 szerző tanulmányai a következő egységekre tagolódtak: Orosháza természeti földrajza; Orosháza földjének története; A középkori Orosháza törtenete; A mai település története; Egészségügy—Művelődésügy; Függelék. A tanulmányok bőségesen el vannak látva jegyzetanyaggal, sok szövegközi és egészoldalt kitöltő rajz, táblázat, valamint sok fénykép illusztrálja. Ezek a jó minőségű papíron nagyon hatásosak. A második kötet 783 oldal terjedelmű, 21 szerző tanulmányát foglalja magába. Ezek a következő fejezetekre oszlanak: Orosháza határának története; A belterület története; Műemlékek; Tanyai település és építkezés; Földművelés; Állattartás; Kismesterségek; A lakosság embertani képe; Táplálkozás; Népviselet; Népi jogélet; Az orosházi nyelvjárás néhány hangtani sajátossága; Népdal; Népmese; Néphit; A népi gyógyítás emlékei; Népszokások. A tanulmányok bőségesen illuszt94