Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Gilyén Nándor és én készítettem. A nagyítások Schiller Jenő munkái. Felhasználva az alkalmat a felmérési napok előtt, az elmúlt évi kutatásaim jegyzetanyagát a helyszínen kijavítottam. Összehasonlítottam a malommal, és számos pontatlan megfigyelést, megállapítást helyesbítettem. Munkámról jelentést tettem a Műemléki Csoportnak, az elmúlt évekhez viszonyítva a malom szemmelláthatóan rosszabb állapotban van. Áz eső jobban becsorog a tetőn, és még több alkatrész hiányzik. A vékony drótkerítés egy része is hiányzik. Megismételtem az elmúlt évi jelentésemben foglaltakat : amennyiben nem sikerül üzembehelyezni, vagy a Szabadtéri Múzeum céljaira szétszedni és tárolni, akkor 1 —2 éven belül teljesen elpusztul. Amint kitűnt, két alkalommal tanulmányoztam a vámosoroszi, lóval húzatott szárazmalmot. Ismételten részletesen megfigyeltem, tanulmányoztam a malom épületét és berendezését. Az utolsó molnár közlése nyomán lejegyeztem a malom és olajütő működését. Kutattam a malom társadalmi szerepét is. ,,A pusztuló vámosoroszi szárazmalom és olajütő" című tanulmányom 51 gépelt oldal terjedelmű. 18 db 9 X12 cm-es nagyságú fényképfelvétel, valamint 6 db felmérési rajzról készített fényképmásolat illusztrálja. Az I. sz. táblát Kerti Károly grafikusművész, a többit Gilyén Nándor, Ott Éva és Ráth György építészmérnökök készítették. A tanulmányt az orosházi múzeum Adattára 117. szám alatt őrzi. Miután a fenti gyűjtésemet alapul véve, ugyanilyen címmel egy publikációt is készítettem, amely a nyíregyházi Jósa András Múzeum 1959. évi Évkönyvében jelent meg, ezért a malom és olajütő tanulmányozásáról nem számolok be részletesebben. Végül is a vámosoroszi szárazmalom és olajütő sorsa megoldódott. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1957-ben elhatározta a malom lebontását, amelyet 8631—2197/1957. szám alatt rendelt el. A malom elbontását a Műemléki Felügyelőség saját szakembereivel végeztette. A lebontott anyagot a parókia csűrében raktározták el. A malom újra felállítását tervbe vették. Fel is építették a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban. A mekényesi olajütő Először adatokat gyűjtöttem a falu történetéhez a Baranya megyei Levéltárban, majd a helyszínen Büki Jenő evangélikus lelkésztől és Szelesty István tanácselnöktől. A falu Baranya megye legészakibb pontján fekszik. Alapítói 1735-ben a németországi Hessen-Darmstadti nagyhercegségből jöttek. 1930-ban 1092 német, 41 magyar és 2 egyéb származású lakta. 1947— 48-ban kitelepítés történt, és csak 146 őslakos maradt itt. Mekényesre áttelepítés folytán felvidéki, moldvai és erdélyi magyarok, valamint földhözjuttatás során bihari és hevesi magyarok jöttek. A malom utolsó német tulajdonosa, Krähling Illés nem sokáig birtokolta a malmot, családostól kimentek Ausztriába. A malmot 1947-ben Kéri János, Szlovákiából áttelepített magyar kapta kárpótlásul. A malom olajütője 1948-ig működött, mikor a ható72