Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

ság leállíttatta. Kéri Jánost majdnem megbüntették, mert az olajütőt üzemeltette. Mekényesen először 1958. évi július havában jártam, másodszor pedig 1959 év nyarán. Már az első utamon megtudtam, hogy a faluban 2 olajmalom működött: a Felső-olajütő és az Alsó-olajütő. A távolabbi környék is idejárt olajat üttetni, ezért élt meg mindkettő. Az Alsó-olaj malom már eltűnt, 1946ig működött. Egy telepes kapta kárpótlásul, 1950 körül lebontotta és eladta. A Felső-olajmalom a Krahling-Schmidt-féle még állt, amely hazánk utolsó, üzemképes olajütője. Az épületen már az első pillanatban látszik, hogy nem lakóház, de azt nem árulja el, hogy egy malom és olajütő szerkezetét rejti. A továbbiakban a kutatásaim eredményét csak vázlatosan ismertetem, mert „A népi olajütő technológia Baranya megyében" című publikációm azt részletesen tartalmazza. Mekényesen is először a malomépületet és a malom szerkezetét, az őrlőberendezést, valamint az olaj ütő-felszerelést vizsgáltam. Általában a szárazmalmok, olajmalmok hajtószerkezete — a nagykerék — egy nagy sátortetejű épületben forog, míg az őrlőberendezós egy kisebb, jóval alacsonyabb, nyeregtetős épületben működik. Itt viszont a hajtószerkezet és a malmi berendezés egy helyiségben van és az szabja meg az épület méretét. Az épület fala tapasztott és fehérre meszelt vertfal. A sárzás nagy felületen lehullott. A tető kézicseréppel fedett, dudacserepe hiányos. A malom szerkezetének csak egyik különlegességét mutatom be. A nagykerék nem billentős szerkezetű, hanem a lovak a vízszintes nagykerék alatt járva húzzák azt. A bálványfa — a nagykerék függőleges tengelye — jóval rövidebb, mint a többi szárazmalomban, viszont a nagykerék alatt a föld 50—80 cm-re mélyített, így aztán a malom épületének a gerince alig magasabb a lakóháznál, viszont az épület jóval szélesebb, mint a lakóház. Már az első tanulmányutam után, 1958-ban jelentettem az Országos Műemléki Felügyelőségnek, hogy az épület elhanyagolt állapotban van, különösen a teteje rossz. Javasoltam a műemlékké nyilvánítását és a kisajátítását. A műemlékké nyilvánítás hamarosan meg is történt. Az Országos Műemléki Felügyelőség Tervezési Osztálya 1959. VIII. 15-én kelt 5336/1959. számú leirattal az Építésügyi Minisztérium 16 812/1959. számú határozata alapján megbízott engem a mekényesi szárazmalom felmérésének előkészítésével. Ennek alapján felkértem a Pécsi Tervező Irodát a malom felmérésére. Az 1959. évi tanulmányutam alkalmából Tillei Ernő építészmérnök és Füzér Margit technikus felmérte a malmot és annak berendezését. A felmérésnél a néprajzi szaktanácsadó szerepét töltöttem be. Megbízásomból Kerti Károly grafikusművész a malombelsőről részletrajzokat készített. Ezek után jó adatközlőktől nagyon részletesen felgyűjtöttem a malom működését, különös tekintettel az olajütés munkafázisaira és technológiájára. Az egyes munkák német megnevezését is lejegyeztem. Mint érdekességet, feljegyeztem a cseteolaj ütését is. A legelő mindig tele van esetével. A bogyója csak akkora, mint egy sörét és fekete színű. Aratás után szedték, és a mag73