Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Tanszékének tanárait, valamint a Nemzeti Múzeum régészeit. Ezek közül név szerint csak Kovalovszky Júliát és Dienes Istvánt említem, akik a környékünkön többször ástak is. Közülük az utóbbival jó barátságot is kötöttem. Ezek a szakemberek többször megfordultak városunkban és én mindenkor, mindenben szolgálatukra álltam. Igaz, ez megtérült, mert látóköröm ezáltal tágult. Idők folyamán a régészekkel való barátkozásom során tanultam tőlük annyit, hogy egy egyszerű sír feltárását szükségből elég szakszerűen el tudtam volna végezni. Már másutt is hangoztattam, hogy leletmentést csak régész végezhet. Szerepem csak arra korlátozódott, hogy a veszélyben forgó leleteket addig mentsem, amíg azt át nem veszi tőlem a régész. Ilyen eset azonban csak egyszer-kétszer történt velem. Az ásatások során előkerült leletek természetesen az orosházi múzeumba kerültek. Kivételt képeztek azok, amelyek nagyobb jelentőségűek voltak. Csak egy ilyen ásatásra emlékszem : Dienes István által feltárt honfoglaláskori sírok leletei kerültek a Nemzeti Múzeumba. Az orosházi múzeumba került régészeti tárgyakat éppen olyan szeretettel kezeltem, helyeztem el a raktárainkba és gondoztam, mint a néprajzi tárgyakat. Az 1970-es évek elejétől kezdve a Békés Megyei Múzeumi Szervezet keretében már megfelelő számú régész szakember is dolgozik, akik a régészeti leletmentéseket végzik. Föntebb fölsoroltam azokat, tudományos életünk jeleseit, akik nekem irányt mutattak a néprajzossá válásom felé vezető úton. Ha városunkba jöttek, legtöbben a fővárosból tették meg a nagy utat, hogy múzeumunknak szolgálatot tegyenek. Ezért mindenben a segítségükre voltam. Ha szükség volt, szállást szereztem számukra, és sokszor vendégül láttam őket. Előfordult, hogy váratlanul jöttek, de feleségem jóvoltából a pontos időben családi hajlékunkban asztalhoz ültettük vendégünket. Baráti kapcsolataim Dél-Tiszántúl szakembereivel, akik rendre évkönyveink, monográfiánk munkatársai lettek Több évtizedes munkám során a környékünkön is sok barátra tettem szert, akiktől is sokat tanultam, cserébe kiadványainkban tanulmányaikat megjelentettem. A számbavételt a megyénkben kezdem el. Szülővárosomban, Orosházán néha társtalannak érzem magam : szakmai téren igazam is van. Azonban, ha az idők során szerzett barátaimra gondolok, akik lépten-nyomon segíthetik munkámat s akiknek én is tehetek szívességet — mindjárt nem érzem magam egyedül. A felsorolást Elek László tanár barátommal, irodalomtörténésszel kezdem, akinek tanulmánya úgyszólván minden kiadványunkban megtalálható. Számszerint 6 munkája jelent meg gondozásunkban. Ismeretségünk még akkor kezdődött, amikor mint fiatal tanár, az orosházi gimnáziumban tanított. Nagy hatással volt az egyik múzeumbarát növendékére, Szabó Ferencre. Idők folyamán több intézetben dolgozott : a szarvasi Óvónőképző Intézetben s a Békés megyei Levéltárban, Gyulán. Barátságunk változatlan maradt, és kiadványainkat rendületlenül támo22