Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

gatta értékes dolgozataival. Ugyancsak régi barátság fűz Dénes György történészhez, ismert barlangkutatóhoz, aki ugyan a fővárosban él, de városunk szülötte, s az orosháziak között tartom számon. Már az első évkönyvünkben megjelent munkája, s összesen 4 kiadványunkban olvashatók tanulmányai. Azóta is többször találkoztunk, s levelezésünk sem szakadt meg. Felsorolom azokat a városombeli kedves barátaimat, akik egy-egy tanulmányuk elhelyezésével gazdagították kiadványainkat: Albel Gyula, Beck Zoltán, Czédula Imre, Csizmadia Lajos, Darók József, Formán István, Gulyás Mihály, Jároli József, Juhász Nagy Vilmos, Keller József, Koszorús Oszkár, Kovács Ferenc, Koczka Pál, Kurucz Béla, Sterbetz István és Sin Lajos. A Békéscsabán székelő Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságával eleitől fogva jó volt a viszonyunk. Biztosították a nyugodt munka végzéséhez szükséges anyagi és személyi feltételeket. Ezt mi igyekeztünk jó munkával meghálálni. Igazgatóival baráti viszonyban voltam. Még a múzeumok állami kezelésbe vételekor történt : a békéscsabai múzeum igazgatói állásának betöltésekor a véleményemet kikérték, s én a szlovákul is tudó Tábori Györgyöt, a tótkomlósi falumúzeum akkori vezetőjét ajánlottam. így lett a békéscsabai múzeum s később a megyei szervezetünk igazgatója. Ez is igazolja barátságunkat. Később, Dér László működése mellett is szabadon fejlődhettünk. A Megyei Igazgatóság a tudományos munkásságomat mindig támogatta, ezt bizonyítja az is, hogy a Békés Megyei Múzeumok Közleményei című sorozat két számát is, a 4. és 7. számát írhattam — szerkeszthettem. A jelenlegi igazgatónk: Szabó Ferenc régi jó barátom, aki jól ismeri az orosházi múzeumot és a benne folyó munkát. A békéscsabai múzeumban dolgozik Grin Igor néprajzos, megyei igazgatóhelyettes barátom is, aki a muzeológiai munka alapstúdiumát az orosházi múzeum műhelyében szerezte meg. Hozzá is mindenkor bizalommal fordulhatok. — Megyénk múzeumai közül a gyulai múzeummal volt a legtermékenyebb kapcsolatom, ugyanis azt mindig néprajzosok vezették. A legrégebbi baráti szálak Lükő Gáborhoz fűztek. Abban az időben nagy szükségem volt a tapasztalt, kitűnő néprajzos tanácsaira, segítségére. Utódjában, Dankó Imrében megcsodáltam annak szervező erejét, amelynek gyümölcsét én is élveztem: az általa szerkesztett gyulai sorozatban jelent meg „Adatok Doboz gabonatermesztéséhez" című tanulmányom. Majd Szilágyi Miklóssal is jó barátságot kötöttem. Később a Néprajzi Múzeum osztályvezetője lett, de találkozásaink alkalmával szívesen beszélgetünk egymással. A környékbeli levéltárak közül a legerősebb baráti szálak a gyulai levéltárhoz kötnek. Még Szabó Ferenc igazgatósága alatt minden tudományos munkám egy másolati példányát elhelyeztem ott, s így a kutatás szolgálatára állnak. A levéltárban dolgozók közül Bálint Ferenchez, s Jároli Józsefhez fűznek baráti kapcsolatok. Utóbbi a fiatalabb nemzedékhez tartozik, s Orosházán született, ezért én az orosházi kutatók között tartom számon. Régi barátság köt Palov Józsefhez, a szarvasi múzeum megalapítójához és megszervezőjéhez. Az ő gyűjteménye megtekintésekor mindig erőt nyertem a munkámhoz. Különösen a kismesterség gyűjtéséről be23