Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

A gyulai iskolához kötődik a nem mindennapi sorsot megélt dombegyházi születésű Balsaráti Vitüs János gyermekkora is. Feltehetően ő volt az iskola legtehetségesebb tanulója. Édesatyja Vitus Lukács a Jaksits család nagylaki várkastélyának egykori kapitánya, egy dombegyházi rokon látogatásakor esett feleségével a portyázó törökök fogságába, őt — a 3 hónapos gyermeket — a felgyújtott égő házból bölcsőstől együtt egy török mentette ki, meghallván keserves sírását. Majd 3 nappal később, a törökök elvonulása után Fodor Ferenc talált rá, és vette magához, felismervén benne unokaöccsét. Felfogadott dajkája lakóhelyének (Balsarát, Bassarág) a nevét aztán élete végéig előnévként használta. Nevelésének anyagi gondját a vár tulajdonosnője : Jaksits F étemé (Anna) vállalta magára. Ö adta előbb a jó hírű gyulai, majd később az erdődi, a nagybányai és a sárospataki iskolába, hogy az említett helyeken a kiváló iskolamester Kopácsy István keze alatt nevelődjék. Lánya anyagi támogatásával aztán Wittenbergbe is kijutott, ahol bölcsészdoktori címet nyerve, annyira kivívta Melanchton elismerését, hogy az — látva a természettudományok iránt megnyilvánuló bugzó érdeklődését — meghalt úrnője helyett más patrónust keresett neki, hogy orvossá képezhesse magát, így jutott ki Bolognába és Padovába, ahol 4 évi tanulmány után olyan hírre tett szert, hogy protestáns létére 6 hónapig még IV. Pál pápa udvarában is alkalmazták. 1560-ban hívta haza patrónusa: Perényi Gábor. Leghíresebb művét sokáig őrizte a sárospataki könyvtár kézirattára. Kár, hogy elveszett. ,,A magyar Chirurgia, azaz a seb gyógyításainak mesterségeiről írt négy könyvek" eltűnése ugyanis szinte pótolhatatlan veszteség mind a betegségek korabeli diagnosztizálása, mind a gyógymódok leírása szempontjából. Sok mindent tisztázhatna számunkra a XVI. század sajátos gondolkodásmódjára, népi szokásrendszerére vonatkozóan, hiszen ekkor a sötét babonák sűrű köde vette körül az állat- és növényvilágot. Az élettan megmosolyogtató tudománytalan megállapítások tömkelege volt. A férgeket, a rovarlárvákat sőt még az angolnát is — Arisztotelész nyomán — az iszapból, a méheket — Vergilius elképzelései szerint — a döghúsból származtatták. Ovidius nézeteit akceptálták, amikor a békát iszapból, az apró állatocskákat a szétázó testekből eredeztették. Ezek a tévtanok a köznép körében elterjedt egyéb babonákkal együtt annyira befészkelték magukat a tudatba, hogy még 1675-ben is megjelenhetett olyan tudományos fejtegetés (a Bochartusé), amely szerint a dolgozó méh a tulok húsából, a hím a lóhúsból, a lódarázs az öszvérhúsból, az apró darázs a szamárhúsból származik. De ezekhez hasonló tudománytalan megállapításokat lelhetünk Apáczai Csere nagy tudományos értéket képviselő Magyar Enciklopédiájának, biológiai fejezetében is. A boszorkányperek, babonás hiedelmek, sajátos gyógyítási módok, rontások, szemverések, kuruzslások, ördögi kísértések világában Balsaráti Vitus könyve kiváló tudománytörténeti alapot adhatna annak a reális értékeléséhez, milyen 29