Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

szintet képviselt a Vesalius tevékenysége révén (őt is hallgatta Olaszországban) új lendületet kapott orvostudomány. Mindössze 46 évet élt. Emlékbeszédet sógora: Szikszai Fabricius Balázs mondott felette ; Beregszászi Péter pedig görög és latin nyelvű gyönyörű epitafiumban siratta el a pataki főiskola kiváló professzorát. A 4 sorral hosszabb s mondanivalójában is más görög sírverset Weszprémi István orvosi életrajzokat rögzítő hézagpótló művének 1960-as új kiadása számára Kővári Aladár fordította le. Mi a klasszikus motívumokkal (Apollon, Paeon = gyógyító isten, Pieridák = múzsák, főnix stb.) felékesített latin nyelvű sírversét közöljük Tóth István fordításában. Ezt a Balsarátit messzemenően tisztelő Bod Péter Magyar Athenásá,naik 1982-es kiadásához készítette: Mint gyönyörű fa — amelynek még be nem ért a gyümölcse — Északi szélvésztől mély szakadékba zuhan, S széttöredezve, az ágaival beborítja gyümölcsét, Mely lent szertegurult, s porba hever teteje ; Éppenúgy Vitus is túlzottan időnek előtte Hunyt el Apollónak hírneves éke gyanánt. Ó, a hanyatló országnak be hatalmas a veszte, És a szegény község mennyire romlik ezért. Pieridák kara gyászold, rendre zokogjatok érte, Múzsák, s Pannoniánk sírd ki sebesre szemed. Fáj, hogy a Főnix már nem létezik, és a halottat Nem támasztja fel az. Mert madarad lebukott. Főnixed nemrég a nemes dicséretek érték, S ám az öledből már vitte irigyen a sors. Balsorsodban nem kapnál te vigaszt a bajodra, Elnyomod így a vigaszt, míg a kemény iga nyom, Hogy ne legyen, ki Paeon segedelmével nyavalyánkat S rettenetes nyomorunk elvegye jóakarón. Mit se segíthet az emberi kéz már, büszke magyar nép, Bízd igaz Istenre elhagyatott bajaid. Balsaráti Vitus tudományok iránti széleskörű érdeklődésének megalapozásában — akár Szegedi Kis István és a két Szikszai Fabricius esetében — a gyulai iskola komoly alapozó szerepet játszott. Megyénk neves történetírói: Haan Lajos, Karácsonyi János, Scherer Ferenc — rajtuk kívül még körülbelül 20 olyan Krakkóban és Wittenbergben végzett tanuló nevét említik műveikben, akik kizárólag nevük alapján vidékünkről származhattak, vagy itt tevékeny 30