Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

gimnáziumi tanára is egyhamar felismerhette. Cseppet sem bizonyos tehát, hogy egykori tanítója: Fábri István vagy Antal János (Vitéz János és Folkusházy — Lacsny — László ugyanis a lányok tanítója volt) ajánlotta számára a művészi pályát. Ma még nem tudni, hol végezte gimnáziumi tanulmányait. Mind apai— anyai, mind nevelőapai őseinek Győr és Vas megyei kapcsolataira gondolva, feltehetően Sopronban. A kor másik ismert evangélikus gimnáziuma ugyanis Selmecen volt; ez azonban csak 1808-tól kezdve emelkedett nagyobb hírre és jelentőségre, amikor úgynevezett „kerületi" — egyházkerületi — rangot kapott. Alig hihető azonban, hogy a szülők ide, ebbe az inkább szlovák szellemiséget sugárzó iskolába és ne Sopronba adták volna a németül jól beszélő és levelező gyermeket (Kazinczynak küldött levelét is németül írta 1791-ben, mint aki biztonságosabban használta azt, mint a magyart). Sopron, ez a mozgalmas életet élő dunántúli város, Pozsony és Buda mellett a német kultúra egyik legjelentősebb magyarországi központja volt. Állandó szoros kapcsolatban állt Béccsel. Lakóinak nagyobb része — német anyanyelvű lévén — legfeljebb csak értette, de nem beszélte a magyart. Színházában, amelyről Kis János, a Soproni Magyar Társaság alapítója, a későbbi evangélikus szuperintendens azt írta, hogy ,,a hazában célszerűségre és csinosságra nézve kevés párját találó játékszín van", még később is csak német nyelvű előadásokkal szórakoztatták a közönséget. Deszkáin — bár Shakespeare és Molière is szerepelt — leginkább a kortárs német szerzők: Lessing, Goethe és Schiller műveit játszották. Evangélikus gimnáziumi tanárai Göttingában és Jénában tanultak, ahol Bürgert, Blumenbachot, Beckmannt és Lichtenberget, illetve Reinholdot, Fichtét, Herdert hallgathatták. Jó nyelvismeretük birtokában Klopstock, Gellert, Gessner, a két Schlégel, Leibnitz és Wieland műveit eredetiben olvasták, sőt azokat a legjobb tanítványoknak saját könyvtáraikból И is kölcsönözték. Nem kétséges, Czetter is simábban kijuthatott innen tanárai támogatásával a bécsi akadémiának J. M. Schmutzer udvari rézmetsző által alapított és igazgatott rézmetsző osztályába. Az ő tanítványa lehetett. Pataky Dénes fentebb már említett nagy horderejű művének azt az állítását ugyanis, miszerint ott John és Weiss irányította művészi fejlődését, jószerivel el kell vetnünk. Mindkét művész fiatalabb volt nála. A Marienburgban 1769-ben született, kiképzését Londonban F. Bartoluzzin&l szerző Friedrich John (ott sajátította el az erőteljesebb tónust biztosító pontozó technikát) már csak azért sem lehetett a mestere, mert ő mielőtt Bécsben letelepedett volna, Varsóban is töltött huzamosabb időt. David Weiss pedig mindössze 11 éves volt, amikor Czetter első, ma is ismert műve (Dürer: Az álom című képének a metszete) 1786-ban elkészült. Schmutzer hamar észrevette Czetter kiváló grafikai adottságait. Erre vall, hogy vejének, a hazánkban különösen nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendő kiváló festő: F. A. Maulbertschnek (nevét Maulpertsch-nek is írták) 80