Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

vélte. Egy szóval: alig volt olyan tudományág, amely iránt ne tanúsítottak volna érdeklődést. Avatott kulturpolitikusokként őszinte lelkesedéssel karoltak fel minden olyan ügyet és dolgot, amellyel hazánknak szolgálhattak. Nemzeti öntudatot formáló célokat tűztek lapjaik elé is. Helyesen körvonalazták saját kötelességeiket és feladataikat: minden olyan értesülést közölni kívántak, ,,amit egy magyarnak, úgy mint magyarnak különösen hazájáról; úgy pedig mint embernek s világ lakosának, más esméretes országairól s tartományairól is a világnak tudni szükséges, hasznos és gyönyörűséges". Mindezeket pedig a történeti hűségre törekvés következetes elviségével és „született nyelvünk" iránti mély felelősségtudattal tették. Elsősorban az ifjúság nevelésére fordítottak gondot, rendszeresen küldvén lapjaikból ingyen példányokat az iskoláknak. így akarták — Hát Mátyás megszűnt lapjának nemes törekvéseit folytatva — tudatosítani a Kazinczy irányításával országos méretűvé dagadó nyelvújítás politikumának és a nagy fejlődésnek indult magyar nyelv védelmének és ápolásának, stiláris gazdagításának, mindenekelőtt pedig a magyar nyelv használatának elsőrendű ügyét. Szerkesztői programjukba szervesen épült bele a fiatal magyar művészek és művész jelöltek támogatása. Velük külön is foglalkoztak. A Kerekes Sámuel lakásán tartott találkozókon apró részletekig megtárgyalták velük az illusztrálásra szánt képek témáit, a szöveg megkívánta beállítást, az alkalmazandó megoldási módot, a kompozicionális egység összetevőit, a rajzok pontosságát. Ezáltal az ábrázolás naturalista hűségére, a témák realista kezelésére késztették és nevelték őket, közben éberen vigyáztak arra is, nehogy a hamisításokat kizáró hitelességre törekvéssel lefokozzák és gúzsba kössék a művészek képzelő erejét és alkotó fantáziáját. A tisztán dolgozó, magabiztos kézzel és szemmel ábrázoló Czettert különösen sokra értékelték, s mindenekelőtt erőt próbáló nehezebb feladatokkal, minőségi munkákkal — azaz figurális kompozíciókkal, elismert művészek (a már említetett Düreren és Maulbertschen kívül Rubens, Stunder, Lebrun, Frd. Wagner, B. Lampi, A. Flor stb.) alkotásainak, portréinak, tájképeinek, viseletrajzainak rézkarc útján történő sokszorosításával bízták meg. A kisebb figyelmet és tehetséget igénylő térképeket általában másokkal csináltatták. Czetter nagy művészi gonddal és becsvággyal tett eleget Görög és Kerekes felkérésének. Nem csoda, ha azok is lelkes buzgalommal elemezték képeit. A II. József halálával kapcsolatos birodalmi gyászt, melyhez az ő valósághű rézkarcát (II. József a ravatalon) mellékelték illusztráció gyanánt, például így kommentálták: „Ide zártunk egy rajzolatot, mely azt adja elő, mint vala néhai II. József teste kitéve az udvari kápolnában, febr. 22-én 1790-dik esztendőben. Fel volt t. i. a test fő hadi vezéri formaruhába öltöztetve, s egy fehér selyemmel megbélelt s kívül aranyba szegett fekete bársonnyal bevont félkoporsóba fektetve. Ezen koporsó egy gráditsu s majd egy ölnyi magasságú állásra helyeztetett. A koporsó körül hat drága párnákon szemléltettek, az 82