Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

innenső oldalon ugyan a császári korona, pálca és az arany alma. Továbbá a magyar és a cseh koronák ; az arany gyapjú ; s a Szent István Rendje ; a túlsó oldalon a házi korona, az ausztriai hercegi süveg ; a Theresia Rendjének Pánt­likája, kalap, pálca és kesztyű. Az állásnak gráditsa ezüst gyertyatartókkal meg volt rakva. A koporsó felett függött egy fekete baldagin. A kápolna fe­ketével bé volt vonva, s császári címerekkel kirakva, őrizeten voltak a ma­gyar-, lengyel- és német testőrzők, kik között a sok nép egyik ajtón bétoló­dott, a másikon pedig kibocsáttatott. — Igyekeztünk minden módon, hogy ezen nevezetes történetet ábrázoló rajzolat minél nagyobb tökéletességgel ké­szülhessen meg: mégis csak alig érhettünk célunkra: ámbár a mettzőnek 7 aranyat, a papírosért 14 forintot, a nyomdának 15 forintot, a betűmettzőnek minden betűért 1 kr. fizettünk. Költ Bétsben, májusnak 21-dik napján: 1790." Ezzel a közölt híranyag és az illusztráció szoros összefüggését vitathatatlanul bizonyító leírással könnyen egybevethették az olvasók az aprólékos pontos­ságra törekvő művészi ábrázolást. Egy másik Czetter-rajzolta és metszette képpel pedig így fejlesztették az olvasók művészi látását: ,,Ezen kép, mellyet a jegyzés mellé zártunk, ábrá­zolja a gr. Pálffy János hadi tármester úr szép és nevezetes granatérosait, kik közül egynéhányan a Zimonyi mezőn, Belgrádnak általellenében a Száva s Duna vizei között csatáznak. A rajzoló kópzelése szerint, a granatóros a puska végére szorított, úgynevezett Péter kését (bajonetját) egy török mejjének szegezte, de mivel ez élte megmaradásáért oly igen esdeklik, rajta a granatéros szíve megesik, s a bajonétot mélyebben nem taszítja". Körülbelül 15-re tehetjük azoknak a Czetter-készítette háborús-katonai illusztrációknak (ágyutípusok, ágyúállások, harci tudósítások, regement- és granatéros képek) a számát, amelyeket főként a török elleni harcokat ismer­tető hírlapi tudósításokhoz mellékeltek a szerkesztők. Ezekhez is társítottak — mintegy a szövegek képi magyarázataként — bizonyos kommentárokat. Voltak olyanok, melyeknek helyes értelmezését maga Czetter segítette elő szöveges magyarázattal, ámbár ez túlnyomórészt a cikkírók kötelessége volt. A Maria Theresia nevű Fregatiól (1790-ben metszette Czetter) például ezt a szakembereknek való, csaknem a hadititok-sértést kimerítő ismertetést kö­zölték: „A fregát (Fregatte) nevezet alatt értetik az olyan fegyveres hajónak neme, melyekre 20-tól majd 50-ig számlálva, több vagy kevesebb ágyúkat szoktak rárakni . . . Amely fregátnak megküldöttük a képét, semmiben sem különbőz a tengeri nagy fregátoktól. 42 ágyuk vannak rajta: melyekből ele­get döngették az olasz pattantyúsok Nádorfej érvára falait az ostrom alkal­matosságával. Békesség idején Pétervárnál szokott állani a Dunán. Képét oda csináltattuk le, egy ahhoz értő úrral". Ahogyan ezekből az illusztrációkhoz fűzött magyarázó szövegekből is érzé­kelhető, Görögék az olvasók művészi látását is fejleszteni akarták. Nagyon megkövetelték tehát az ábrázolás tisztaságát, hogy az előfizetők jobban érzé­83

Next

/
Oldalképek
Tartalom