Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

A jakobinus mozgalom és a felvilágosodás két üldözött Békés megyei képviselője: Réz József és Fábián János I. Ferenc, a II. Lipót halála után trónra lépett uralkodó, feladva nagybátyja II. József és apja reformterveit, a francia forradalom eseményeitől megriadva, visszaállította a rendek uralmát, kiszolgáltatta a jobbágyot a földesúrnak azáltal, hogy elrendelte : az úrbéri ügyekben elsőfokon maga a földesúr, másodfokon az alispán vagy a szolgabíró ítélkezzék. Mária Terézia urbáriumának a szellemét képviselve, alapelvként szögezte le, hogy minden föld tulajdonjoga a földesúré, függetlenül attól, ki műveli. Megerősítette a nemesi előjogokat, megszabta a robot lehetséges méreteit. (Embertelen nagyságát a Magda Pálról szóló fejezetben ismertetjük.) Nem méltatta figyelemre az országgyűlés rendszeres bizottságainak a tervezeteit sem, melyeknek működése ezzel egy csapásra értelmetlenné és feleslegessé vált. Változatlanságot és egy helyben topogást hirdető politikája útját állta minden feudalizmus ellenes próbálkozásnak. Még a legszükségesebb reformok életbe léptetésétől is félt. Az elégedetlenség egyre nőtt, a szembeforduló oppozíciós erők szemlélete balra tolódott. Belátták, hogy kell bizonyos engedmények adásával könnyíteni a jobbágyság terhein, de elsődleges céljuk csakis a nemzeti függetlenség, a Habsburg-háztól való megszabadulás lehet. Hamarosan a volt jozefinista ellenzék is megtalálta a hozzájuk vezető utat. így formálódott ki az a Habsburgellenes nemesekből, polgári demokratákból, radikális értelmiségiekből: titkos társaságok, szabadkőműves páholyok, klubok tagjaiból — mérnökökből, orvosokból, tanárokból, jurátusokból, szerzetesekből, prédikátorokból, különböző tisztviselőkből, egyetemistákból verbuválódott nem túl népes és nem eléggé szervezett ellenzék, amely vigyázó szemeit tudatosan vetette Párizsra. Mohón bújta a Szirmay Antal szerint minden jobb kávéházban fellelhető Gazette Nationale-t, ismertebb nevén a Moniteur-t, amely lelkiismeretes pontossággal számolt be a forradalom eseményeiről és érdekfeszítő híreiről. Kevés olyan izgalmas sajtóterméke van a kornak, amely annyira testközelbe hozta a forradalmi átalakulást, mint ez a nagy hírnévre emelkedett kiváló francia újság. Nehezen lehet abbahagyni olvasását. Szerencsére a Kr iter ion Könyvkiadó Téka-sorozata 1977-ben Ész istennő nevében címmel két évfolyamának — 1793—1794 — leglényegesebb közleményeit magyar nyelven is megjelentette. A sodró események híranyaga ma is hatalmába keríti az olvasót. I