Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Maga előtt látja, mint omlanak le a feudalizmus évszázados bástyái, hogyan ittasodik meg önerejét érezve a tömeg, miként számol le uraival, ha kell még a királyt is gilotinhalálra ítélve és kényszerítve. Ott érzi magát a konvent heves vitáinak pergőtüzében, átéli a gyűlések szenvedélyes hangulatait, s érzékeli azt is, mikor és miként válik a forradalmi terror önpusztítóvá, ijesztővé és elrettentővé. Nem nehéz elképzelni, milyen ereje lehetett ezeknek a közleményeknek a maguk korában nálunk, ahol a társadalom különböző rétegei talán a franciáknál is jobban szenvedtek a feudalizmus nyűge alatt. Ahol legfeljebb csak azért nem robbant ki véres felkelés, mert nem volt szervezett ereje és egységes élcsapata a forradalomnak. Az egyik névtelen rendőrbesúgó — Benda Kálmán tanulmánya szerint— 1792. júliusában már így jellemezte a pattanásig feszült helyzetet: „A polgárság egyre nehezebben tűri a városi tanácsok zsarnokságát, s elégedetlenségét nem rejti véka alá. Általános körükben a csalódás és elkeseredés, hogy az országgyűlés mást sem tett, csak a nemesi kiváltságokat bővítette és erősítette, a polgárságra semmilyen tekintettel nem volt . . . Mindenfelé azt tapasztaltam, hogy nagy rokonszenvvel vannak a francia alkotmány iránt. Minden érdekli őket, ami ott történik, s a franciaországi eseményekről szóló híreket mohón olvassák. A királyi család elleni rendszabályokat nem helyeslik ugyan, de az arisztokraták félreállításával teljesen egyetértenek, és gyakran mondogatják : Magyarországon sem lehet más a vége a dolgoknak . . . Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy mennyi idő alatt támadhat Magyarországon forradalom, de azt hiszem, a minisztérium nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a megosztott érdekek miatt egyáltalában nem keletkezhet forradalom az országban. Elismerem, hogy tartós egyesség nem jöhet létre az osztályok között, de tapasztalataim alapján nem látom lehetetlennek, hogy az általános elnyomás és zsarnokság hatására minden megosztott erő egyesüljön rövid időre a gyújtópontban álló központi kérdés megoldására ; ez pedig a hatalom erejét egy csapásra összeroppantaná". Mások azt tudatják, hogy a mágnások és főpapok megítélésében a polgárság és a parasztság szemléletmódja azonos, nincs lényeges különbség köztük. A politikai gondolkozás ilyetén alakulását természetesen nem lehet kizárólag a hazánkban különben is szűk körben ismert jakobinus érzelmű, köztársaságpárti Moniteur cikkeinek tulajdonítani. A bomlás stádiumába jutott, fejlődést akadályozó feudális gazdálkodási forma és társadalmi berendezkedés elviselhetetlen elavultsága követelt itt változást. Ferenc irányzatával ugyanis alig valaki értett egyet. A nemesség jelentős része, továbbá a polgárság, a parasztság és az értelmiség, különösen a honoráciorok, egyaránt az egészséges kibontakozás útját és a Habsburg elnyomás alóli szabadulás módját keresték. Ahhoz, hogy az ellenzéken belül egység formálódhasson ki, meg kellett volna szabadulni a széthúzás alapjaitól: az előjogoktól és osztálykötöttségektől. Ez azonban nem ment egyik napról a másikra. Maguk a történelmi viszonyok sem 65