Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

goztatott elvét: ,,A helyesen művelt föld kétszer-háromszor több embert is eltarthatna". Ezt volt hivatva igazolni (sokszorosan igazolta is) a szarvasi gyakorlati gazdasági kert és iskola, az InstitutUm Tessedikianum, amelyben Gomeniíis tanítási elvével azonosulva, hadat üzent a régi oktatás lélekölő módszereinek. Tudatosan vezette be a ,,hazánk felvirágoztatásához szükséges tudományok" ismertetését, nevezetesen ,,a gazdászati növénytan, a gazdászati természetrajz és természettan, a terménytan, a gazdászati vegytan, a népszerű neveléstan, a dietetika (táplálkozástan), a népszerű állatorvostan, a polgári építészet, a gazdászati technológia, az erdészet, a rendőrség tudománya, az időjárás tana, az ésszerű borászat" tanítását. Mindegyiket úgy, hogy ,,tapasztalás folytán" igazolta a tudományos tételeket, s a tanultakat gyakorlatilag is alkalmaztatta növendékeivel. Vagyis, amit Comenius szomorúan nehezményezett, azt tudnüllik, hogy „seholsem tanítanak természettant szemünk előtt véghez vitt kísérletek alapján", azt ő megvalósította, felismerve és elfogadva nagy elődje ama másik fontos pedagógiai elvének az igazát is :,,.... a tulajdon átélés és érzéki benyomások útján" szerzett tudás tartósabb és többet ér a verbális jellegűnél. Az elmélet és gyakorlat szoros egysége jellemezte tanítási módját, akár az általa is nagyra becsült Salzmann schnepfentháli, Meyer kupferzelli és Franche hallei munkára nevelő intézetét, filantropinumát. Tanítványait „értelmesen gondolkodó" emberekké kívánta nevelni. Ahogy írta, nagy gonddal óvta őket „a butaságtól, babonaságtól, veszélyes nézetektől, rendetlenségtől és bűntől", s közben a „természeti dolgok illő használatára, az iparra és ezzel földi és menynyei boldogságuk megszerzésére" — azaz az élet értelmét adó munka tiszteletére és szeretetére nevelt. Comenius pedagógiai nézeteivel összhangban, Tessedik gyakorlati oktatási rendszere is folyamatban láttatta meg a természet törvényszerűségeit. A selyemtenyésztésre vonatkozó ismereteket például akként közölte, hogy tanulói a munka minden fázisát megismerték és átélték, sőt gyakorlatilag maguk is elvégezték, „kezdve az eperfának való föld előkészítésétől, a mag elvetésétől, kapálásától és a csemeték átültetésén, tisztogatásán és locsolásán — a selyembogarak kiköltésén, felnevelésén, begubózásán, osztályozásán keresztül egész a selyem legombolyításáig és felhasználásáig." Igazi munkaiskola volt a szó legnemesebb értelmében. Az értelem művelése és a konkrét tárgyhoz kötött gondolkodás felbecsülhetetlen fontossága mellett tört lándzsát. „Értelmetlen és az életben hasznavehetetlen dolgoknak könyv nélkül való tanulása volt a legnagyobb kínja fejemnek és szívemnek. Önállóan nem gondolkodhatni, magamnak nem vizsgálódhatni, ez volt az én második nagy kínom — a harmadik pedig az, hogy az iskolában friss vérrel és egészséges testtel három-négy órát kellett egyfolytában ülnöm" — emlékezett vissza gyermekkora sivár iskolai életére. Mélységes felháborodással szólt később is a lélektelenül kántáló, imamalom60