Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

„Szedtevették! Nincs köztetek katona! Egy volt, az is az én fiam; azt sem hagyom köztetek."' Ezzel mind a ketten elrugattak a burkusok közé, s végképp ott maradtak. A nemesi Magyarország minden mesterkedése hiábavalónak bizonyult. A nép nem tört pálcát Vértesiek levert mozgalma fölött. Az elrettentő kegyetlen ítélet és megbélyegzés ellenére is tisztelettel őrizte meg mind a felkelés, mind a vezetők és harcosok emlékét. Magáénak érzi ma is. A szerb irodalom is haladó hagyományának vallja Péró emlékét. A népköltészet mellett különösen Laza Kostic (1841—1910) tett sokat a hagyomány élesztéséért és tudatosításáért. Kora legműveltebb szerb írója: Кostiéerőteljes egyház- és Habsburg-ellenes céllal vitte színpadra Péró történetét 1875-ben. Megértéssel szólt arról az összefogásról, amellyel a magyar és a szerb parasztok közösen léptek fel az elnyomás ellen. Újabban Milorad JanJcovic dolgozta fel a felkelés történetét Maros menti ének című regényében gazdag történeti kutatásra alapozva, Kostic-hoz hasonló szellemben.