Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

A csatáról és a bukásról így adott jelentést a históriás ének : Nagy hirtelenséggel az rácok tábora, Kinsk fővezére volt Kapitány Csorba,, Reájok rohana, mint Isten ostora, Ki sok ártatlan virt Erdőhegynél onta. Óh, szerencsétlen nap, az melyre virradtak, Mely szomorú bánat, az kire jutottak, Kit sok édes atyák s anyák megsirattak, Magzatjok elesvén, jajszóval zokogtak. Veszedelmek után csakhamar rabságra Estek, oláhoktul hordottak Váradra, Tizenkét hét múlva Váradrul Budára Hurcolták naponkint az examinára. Ott számos időket rabságban töltöttek, Százhatvankilencen vasakat viseltek, Kit budai várban alá s fel kisirtek, Az muskatérosok keminyen őriztek. Rabok voltak ezek, viseltek vasokat, Vasokat viselvén, hordoztak láncokat, Láncokat hordozván, töttek sirásokat, Siralommal ettik rendelt prófontjokat. A kuruc-világ emléke a Péró felkelés leverése után is mozgósítani tudott. Pozitív és negatív irányba is. A klérus — hasznot akarván húzni belőle — a parasztmozgalmat kizárólag kálvinista machinációnak tüntette fel. Petik Ambrus az 1784-ben írt Békés megye leírásában is ezt mondja Szent -Andrásról: „Itt vagyon a ma nagy Gödény halma, kire az 1735-ik Esztendőben a Tiszán innen ostobául fél-támadott Gyülevész kálvinista paraszt nép maga Zászlóját először is ki ütötte, és végre Ns. Arad Vrgyében Erdőhegy mellett a Rátzságtól Széllyelveretett és elszéllyeztetett, most pedig már azon halom az uraság részére szöllővel vagyon beültetve". Hiába lett az egykori táborhelyből szőlőhegy, mint látható, az emlékezés nem oldotta békévé még a kalapos király uralkodásának első éveire sem a Péró felkelés emlékét. Gyulán több mint 100 éven keresztül — egészen 1845-ig — nem választhattak pl. református bírót. Ujabb forradalmi légkör kellett hozzá. Hogy milyen erős volt a felekezetek közötti harc, azt akkor érzékeljük igazán, 53