Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

kivételével, önkint kiürülni s elenj^észni" — tette fel a lenni vagy nem lenni — kérdést a gyülekezetekhez küldött „indokolt fölszólítás" első mondata. A Somogyi Sándor , ,tanáesküldöttségi elnök" aláírásával kibocsátott körlevél egyáltalán nem szépítette a valóságot. Nyíltan bevallotta, hogy a rendelettel az intézet létkérdése válságra került. A reménytelen helyzetben az államtól nem lehetett támogatást sem kérni, sem várni. Eddig sem adott. Csak az egyházak, illetve az alapítványt tevők és egyéb jóakarók — köztük elsősorban a volt növendékek anyagi áldozata és közös összefogása segíthetett az 50. évéhez közelítő iskolán. A tárgyilagos hangvételű felhívás — a kibocsátók dicséretére legyen mondva — nem agitált; csak a reális helyzetet vázolta. Nem befolyásolta az egyházközségek döntését. Világos okfejtéssel vont párhuzamot a nyilvános jogú intézetek és a „privat "magányos iskolák jogai és kötelességei között. Kitért minden lényeges kérdésre ; valójában kétszeres kiadást jelent, ha gyermekeiket magániskolába járatják, minthogy a tanulók ,,kénytelenítettnek magukat más nyilvános intézet nevendékeiül külön tandíj lefizetésemellett beíratni, sott idegen tanárok előtti vizsgák letételére megjelenni''. Szólt arról, hogy a nyilvánossági jogú iskolák tanárai — fenntartóikkal egyetértésben — „maguk készíthetik a használandó tantervet és válogathatják ki a tankönyveket", míg a magániskolák nevelői alkalmazkodni kénytelenek a vizsgáztatásra kijelölt gimnázium előírásaihoz. Fontos érvként említette, hogy a „nyilvánossági jogú iskolák nevendékei jó bizonyítvány előmutatása mellett a katonai besorozás alól fel vannak mentve"; hogy ott nagyobb a fegyelem meg a folyamatos oktatás és tanulás szigora — az osztályzatok, bizonyítványok súlya (nem egy felelet dönt!) — sőt nagyobb azok társadalmi tekintélye is. Leszögezte őszintén, hogy bár mindkét típusú gimnázium egyformán köteles engedelmeskedni a „felső parancsnak", állam ellenőrzési joga mindkettőre kiterjed, a nyilvánossági jogú mégis élvez bizonyos fokú előnyt mert „a magányos intézetek fölött a hatalom őrködése sokkal nyomasztóbb . . ., rajtuk alsóbb rendőri hatóságok is különféle nyugtalanító avatkozást űzhetnek, minőtül nyilvános tanodák mentesek". Ezeken kívül még két várható jelenségről adott jelzést. Egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenti okok következtében a tanulók áramlása menthetetlenül megindul a magániskolákból a nyilvánossági jogúak felé: a „szülék nem engedik bizonytalan jövőnek elibe nézni" megriasztott gyermekeiket, s ezáltal a privát iskola felső tagozata könyörtelenül és feltartóztathatatlanul elcsenevészesedik és elhal. Annál inkább — ez volt a másik nyomós érv —, mert a „csüggesztő körülmények hatása alatt maguk a jobb tanárok is munkájukat hálásabb térre" kívánják irányozni és korlátozni. A tanácsküldöttség körlevele, amely egyben fel akarta menteni az egyházmegye tagjait az alól a kétélű kötelezettség alól, hogy az „iskola életkérdésében" egyházaik véleményét ki nem kérve, csupán egyetlen „rögtönözve" tartott gyűlésen döntsenek, a gyülekezeteket is arra kérte, hogy az általa 9 pontba szedett érvek és ellenérvek, tények és lehetőségek figyelembevételével és mérlege243