Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

lésével határozzanak, s beható tárgyalás során kialakított álláspontjukat május 15-ig juttassák el hozzá, kinyilvánítva „szavazatérvényű véleményüket az iránt : . . .evangyelmi (evangélikus) vallásunk s önkormányzatunk lehetség szerinti biztosítása és oktatási nyelvünk megtartása mellett akarják-e . . . .a szarvasi főtanodának a kormány feltételei szerinti nyilvánossági jogot kieszközöltetni, vagy engedik puszta privát-iskolává tétetni?" Az adott politikai helyzetben merész feltételek voltak ezek, hiszen a tanácsküldöttség s vele az egyházmegye csak „autonómiánk és nemzetiségünk (értsd: magyar tanításnyelv) lehető épségben maradása mellett" kívánta kieszközölni a nyilvánossági jogot. Az erőszakos germánizálás világában, amikor „a császárság közoktatásügyét a katolicizmus szigorú vallásossága hatotta át" (ezt erősítette meg a pápával 1845-ben kötött konkordátum), bizony nehezen lehetett érvény

Ь szerezni ennek a nemes szándéknak. Keserű igazság ugyanis, hogy az 1848 szellemével és annak pedagógiai törekvéseivel nyíltan szembeforduló klérusnak számos vezető képviselője azonosult az osztrák gyarmatosító törekvések legszélsőségesebb irányzatával, sőt volt köztük olyan is, ki nyíltan hirdette, „még az alföldi csikósnak is németül kell tanulnia a tanyai iskolában az ábécét". Az ultra-lojális állásfoglalás — mondanunk sem kell — méltó jutalmat érdemelt: Dr. Haas atyából szatmári püspök lett. Az iskolafenntartó egyházmegye példás összefogása megakadályozta, hogy az átlagosan 120—150 tanulót számláló szarvasi iskola „végképp elüttessék a protestáns köznevelésből s azon szellemi súlytól, melyet ... az összes hazára gyakorolt". De hát voll -e értelme a harcnak és a nagy áldozatnak ? Hozott-e és miben hozott újat a gimnáziumi oktatásban az Entwurf — a már említett, sok tanárt követelő tökéletes szakrendszer bevezetésén túl ? Nem lehet tagadni: a Habsburg-birodalom országainak politikai egységét erősíteni és példázni akaró oktatási szabályzat sok szempontból volt korszerű, függetlenül attól, hogy még az illetékesek is többnyire ellenszenvvel és fenntartással fogadták. Nemcsak mi, magyarok, hanem a „germanizálás nyűgétől irtózó nemzetiségek is". Szerkesztői nem vették figyelembe a tagországok pedagógiai-iskolaszervezési hagyományait, és a különben csakugyan szükségszerű, polgári fejlődést célzó reformokat kizárólag az osztrák udvar „nemzetellenes programjának" a szellemében és keretében kívánták hasznosítani és érvényesíteni. Melyek voltak az előremutató jegyek ? Mindenekelőtt a gimnázium 8 osztályossá tétele. Ezt azáltal érték el, hogy a régi filozófiai-bölcsészettudományi tanfolyam 2 osztályát is hozzákapcsolták az eredetileg 6 osztályos középiskolához, s az így nyert új gimnáziumi formát érettségi vizsgával zárták le. Minőségi fejlődést jelentett továbbá a tanári munkakör szakképesítéshez kötése is. Az Entwurf ugyanis nem elégedett meg a régi polimathia-szerű tanításra jogosító bizonyítvánnyal. Mélyebb, intenzívebb szaktárgyi oktatást követelt, s minthogy nem bízott az „egyetemes" tudósokban — a polihisztorokban (ebben 244