Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

az olyan viszonyt, ,,hol a tanítók tekintélyük fenntartását abba helyezik, hogy a tanítványokkal mentül kevesebbet beszéljenek, és néma szobor gyanánt viselvén magokat, a feladatokat, mint kutyáknak a csontot, odavetik, hogy azokon rágódjanak". Mindezek az elvek és nézetek nem zárták ki azonban, hogy következetes és szilárd iskolai törvényeket, szombatonként ún. „fenyítéki órát" javasoljon. Ilyenkor állapította meg az igazgató, hogy a tanulók „előfordult kihágásai" melyik büntetési fokba (intés, verés, elutasítás — azaz kizárás) illenek. Ezt a módszert tartotta célirányosnak Pecz is. Vajda, ki a jogos emberi öntudat ée méltóságérzet kiformálását elsőrendű pedagógiai feladatának és megtisztelő becsületbeli kötelességének tartotta, mindenfajta testi fenyítést elítélt. Már a Voigt György nyomán 1834-ben írt Л tanácsadó orvos-b&n is hevesen kikelt ellene. ,,Vágynak szülők, nevelők és közönséges tanítók (professorok) — írta ebben —, kik baromi haragjokban ön ember létökrül és tanítványaiknak emberlétükiül elfelejtkezve, goromba verekedést visznek végbe . . . Apák, a pestistül ne óvjátok annyira fiaitokat, mint az illyen rablelkektül. Rablelkűvé, szolgai szívűvé, alattomossá teszik ezek gyermekieket. . . Jól tudjuk ugyan, hogy nehéz dolog a nevelés, különösen verés nélkül igen nehéz, hanem épen azért kívántatik a nevelésre ember a talpán ... Mi egészen ellene vagyunk a pálcázásnak". Más helyen azt követelte: „A rossz magaviseletű (gyerek) komoly atyai feddésben és ne kegyetlenségben részesüljön . . . Nem a büntetés félelme által tartani rendben a gyermekeket és ifjakat, hanem olly jó szellemmel hatni reájok, hogy a rendet, szorgalmat és jó magaviseletet tulajdon magokért szeressék". Alig van rá remény, hogy tisztázzuk ma már, egyéni véleményének adott-e hangot, vagy bizonyos befolyásos körök nézeteivel azonosította-e magát Pecz Székácshoz intézett jelentéseiben. Ez különben nem is nagyon fontos. Tény, hogy Szarvason is egyhamar megszerveződött Vajda ellenzéke, ahogy erre már a tizenegyedik tanszéki beszédből is következtetni lehet. „Föladatul vettem magamnak az igazat tanítani, a jót ajánlani, az alaptalanságokat kimutatni és a rossztul visszarettenteni" — mondotta 1843. telelő 24-én abban a beszédben, amelyet az egyházi és vallási ügyek cenzora : Szabó Nepomuk János teljes egészében töröltetni kívánt az engedélyeztetés végett beadott kötetből. ,,De mivel mint a bölcselet és szónoklat tanítója kezelem az ügyet — folytatta érvelését —, igen természetes, hogy eltávozom a szokott modortól és ez némelyeknek felötlő : azonfelül én az egyenes megnyilatkozás embere vagyok, nem értve a hímezés és hámozáshoz, . . . ez még kevesebbé tetszhetik azoknak, kik az észt megkérdezni nem szokták, kik a régi, tekergős és homályos utakon szeretnek járni, mert az jövedelmező és kényelmes is. Hozzájárul az, hogy hazámat szeretem, ós ezen szeretetnél fogom, iparkodom kötelességemet teljesíteni... És es bosszantó némely kislélkületu előtt, de hadd zúgolódjanak ők; napfényre a munkássággal (értsd: munkával), a jó növényt a nap megérleli, a rosszat elszárasztja". Szelet vetett, és vihart aratott már rövid negyedév alatt. Felkavarta a város222