Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

járt. A tanulók között spontán kialakuló közvetlen baráti viszony mindenekelőtt a faji gyűlölettel, a túlzó sovinizmussal szemben nyújtott védelmet, széles kaput tárva az őszinte, nem tananyagból fakadó ismeretszerzés előtt. Bő lehetőséget adott a hazai realitások: az égető gazdasági-társadalmi-politikai gondok, a belső bajok érzékelésére, az elért eredmények és a meglevő hiányosságok számbavételére. Megkönnyítette a különböző nyelvi tények, nyelv járási sajátosságok felismerését, a népművészeti motívumok megkülönböztetését, a népköltészeti termékek és témák sokoldalú megközelítését és értőbb befogadását stb. Egyszóval nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg és erkölcsileg — emberileg — is gazdagabbá tette őket. Nem lehet véletlen, hogy ebben az egészséges légkörben, amelyben sok hoszszan tartó barátság szövődött — aránytalanul több kiválóság nevelődött, mint a következő két évtizedben Szarvason, jóllehet híres tanárokban, tudós nevelőkben ott sem volt hiány. A tényezők ilyen szerencsés egybeesésének, összejátszásának köszönhette például a nem nemzetiségi eredetű Sárosi Gyula is, hogy úgy megszerette a szlovák népet és annyira elsajátította a szlovák nyelvet, hogy Eperjesen a Magyar Társaság mellett a Szlovák Társaságnak is lelkes pártolója és hűséges munkatársa lett, vasárnaponként pedig szinte megbabonázva nézte a városka lakóinak színes felvonulását, népviseletük pompázó színgazdagságát. A sok kiemelkedő tanítvány (a legismertebbek nevét a Sárosi Gyuláról szóló fejezetben soroltuk fel) valójában nemcsak az Alföld népének magasfokú kulturális és művészi érzékenységét, hanem az iskola felbecsülhetetlen értékvédőértékmentő szerepét is hirdeti és tanúsítja. Tanárai, mint a mesterségüket jól értő gyémántcsiszolók, — ahogy ezt a tanulók stílusgyakorlatait, költői próbálkozásait megörökítő, 222 lapos kéziratos Gymnasii Agrob'ereniensi Liber Memorialis (A mezőberényi gimnázium emlékkönyve) is tanúsítja — nem egy csiszolatlan kőből formáltak gondos, lelkiismeretes munkával tiszta fényű, értékes drágakövet, acéllá edzve tanítványaikban a jellemet, és az ,,ismeret dicső nektárjával" fel-felüdítve, a szépség és igazság befogadására alkalmassá téve a szívet és az elmét. Olyanokat mentett meg a mezőberényi gimnázium a sajnálatra méltó sárarany-sorstól, akik kimondottan az ingyenes tápintézeti ellátásnak és a kedvezményes tanulási lehetőségnek köszönhették, hogy természetes eszüket, nyers adottságaikat gazdagon kiművelhették, s nem kallódtak el a nagy magyar parlagon. Akiknek másként nem adta volna meg a sors, hogy szülőföldjüktől 300—400 kilométernyire távol valamelyik nyugat- vagy észak-magyarországi evangélikus iskolában tanuljanak. A mezőberényi gimnáziumban a tanítás és nevelés eredményességén több kiváló tanáregyéniség fáradozott. Közülük különösen az első igazgató, az ízigvérig pedagógus : Skolka András, továbbá a kiváló szervezőként ismert Benka Ádám és Tomasek Pál, meg a sokoldalú Molitórisz Adolf emelkedett ki. Rajtuk kívül igen hasznos munkát végzett még a többször emlegetett két lelkész : Oer196