Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

tel Zacharias és Berey István, aki után egy évig a Nagylakra távozó Kristóffy ßamuel oktatta „fáradhatatlan szorgalommal" és szép eredménnyel a magyar nyelvet, de itt kapott 2 évre (1818—1820) munkalehetőséget Shakespeare egyik «lső szlovák fordítója: Boszy Mihály is, miután „kicsapongó élete" miatt a békéscsabai lelkészi állásából elmozdították. A legmélyebb hatást —- nem kétséges — Skolka gyakorolta az iskolára és a tanulóifjúságra. A nagy szakmai és általános kultúrával rendelkező tudós pap-tanárt nemcsak fáradhatatlan szervező munkájáért, lelkes ügybuzgalmáért és példás emberségéért övezte páratlan tisztelet, hanem elismert közírói tevékenységéért is. Neki köszönhetjük Mezőberény első, jól rendszerezett leírását, amelyet Kulcsár István lapja: a Hazai Tudósítások 1806-ban három folytatásban le is közölt. Az adataiban pontos községismertető hiteles képet festett az ,,öszveségesen 5702 lelket" (szerintünk 5779 lakost) számláló „(szlovák lutheránus : 2715, német lutheránus : 1718, kálvinista magyar : 1206, görög nem egyesült: 100, katholikus: 40)" Mezőberény fekvéséről, területének nagyságáról, új rátelepül ésének körülményeiről, a helység gyarapodásáról, mezőgazdaságának, iparának, kereskedelmének helyzetéről, népiskoláinak és nevezetes épületeinek a számáról. Közben ejtett néhány szót a vezetése alatt álló gimnáziumról : a Deák Senioralis Iskoláról is, amelyben Oertel Zacharias tanította ekkor a görög és a francia nyelvet, a grammatisták osztályát pedig Bakó Sándor vezette. Joggal siránkozott Pecz, hogy Űj-Verbászra távozásával a „legszebb díszétől fosztatott meg az iskola", melyet az ő irányítása idején „nemcsak ág. hitv. ev., hanem helv. hitv. és görög keleti tanulók is számosan látogattak". Személyéhez kötődött a Békés-bánáti esperességi tanítóegyesület megalapítása is, amelyről dr. Tóth Lajos A szarvasi tanítóegyesületi mozgalom története 1804—• 1968 című művében bő ismertetést adott. A sok értékes adatot tartalmazó kötetnek egyik lényegbevágó feltételezésével — sajnos — nem érthetünk egyet. A szerző az 1804. májusában Szarvason alakult, Skolka és Kristóffy György vezette ,,'Néptanítók Testvéri Szövetkezetét", amely jóllehet „Szarvas ós környéke, illetve az esperesség tanítóságának a tömörítésére" vállalkozott, tanulmányában végig mint szarvasit emlegeti. Ez így téves. Nem azért, mert mintája: a Kishonti Tanítóegyesület (a második a mi Békés-bánáti csoportunk volt) is esperességi jellegű volt; ez még nem lenne reális ok. Tény azonban ,hogy 1786ban, amikor az II. József türelmi rendeletének a hatására megszerveződött, nem is lehetett más. Roppant fejletlen volt az iskolahálózat. Nem volt egyetlen olyan népes evangélikus gyülekezet sem az országban, amely szükségesnek érezhette volna, hogy tanítói számára önképző ós érdekvédelmi egyesületet tartson fenn. Szarvason is mindössze három, díjlevéllel rendelkező tanító tevékenykedett 1804-ben — ahogy Szentkereszty monográfiájából világosan kitűnik —, de mégha melléjük 1—1 segédtanítót veszünk is (ezeket a tanító fizette ; tartásuk nem volt kötelező), számuk akkor sem indokolja, hogy valamiféle helyi peda197