Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

heimők viszonylag sok eszközt ajándékoztak a gimnáziumnak: térképeket, kartográfiai (térképrajzolást segítő) „gyűjteményeket", földgömböt, távcsövet, légsúJymérőt, légszivattyút, leideni palackot, magdeburgi tekéket, domború és homorú tükröket, gépmintákat. Az első igazgató : Skolka András pedig mineralógiai (ásványtani) gyűjteményt, herbáriumot (növénygyűjtemény), külföldről hozott rajzmintákat hagyott iskolájára. Jól tudjuk, hazánk középiskoláiban gyermekcipőben járt még ekkor a szemléltető oktatás. Voltak nagyobb, fejlettebb iskolák, amelyek — minőségi szempontból — talán nem vagy csak alig-alig múlták felül ezt a szintet. A győri királyi akadémia e korból ismert leltári jegyzéke is mindössze 29 tételt tartalmazott, s benne a mérlegen, a higrométeren, a „kevésbé használható mérőserpenyőn",! forgatható nyélre erősített prizmán, 1 mikroszkópon, 2 csillagászati földgömbön, 1 homorú lencsén, 2 teheremelő csigán, 1 fekete táblán, 1 poháron, 1 agyagfazékon, 1 csíptetővason, 1 kalapácson, 1 rugós mérlegen, 3 kötélen, 2 fúrón, 1 légsúlymérőn és 1 borotván kívül csupa használhatatlan leltári tárgy szerepelt. Ilyenek: „néhány még használható messzelátó cső; sok nem használható messzelátó cső ; 3 éppen nem használható légszivattyú ; 1 villamgép, amely nem érdemli meg a javítást; 1 valamivel jobb s kijavítható villamgép; különféle megrongált, vagy alig használható fa- és vasszerszámok; 1 síktükör, melyet fénytani kísérletekre lehetne használni, ha minden hozzávaló megvolna" stb. Még 1847-ben is így szégyenkezett miatta Deálcy főigazgató: „Pirulnunk kell, ha idegenek fő iskolánkba betekintenek, vagy külföldi utazók könyvtárunk s természet- és mértani múzeumunk, vagy más, a tudományosodást s míveltséget előmozdító gyűjtemények után tudakozódnak, mivel csak 5—6 láb széles és 2—3 ölnyi hosszú, gyéren ellátott rekeszekot lehet nekiek mutatnunk, melyekben még az első szükségű készletek sem férnek el . . . még saját honunknak többi tanintézetei mögött is tetemesen hátra maradtunk". A természettudományok oktatásáért nem túlzottan lelkesedő győri akadémia silány szertári készlete nem lehet meghatározó a mezőberónyi eszközellátottság fejlettségének a megítéléséhez. Megcáfolhatatlan ugyan, hogy használhatóság és minőségi színvonal tekintetében nem volt hátrább nála akkor sem, ha történetesen nem is rendelkezett sokkal több lényeges dokumentációs tárggyal. Ez azonban csak a minimumot jelenthette másfélszáz évvel ezelőtt is. A nagy tudású polihisztor: Bloch (Ballagi) Mór 1845-ben is a szertári állomány gyors felfrissítését kérte. „Optikai felszerelést, földméréshez szükséges mérnöki szerelvényéket, tömörmértani faragványokat és kémiai szerelvényeket" sürgetett, hogy természettani, vegytani és geometriai (mértani) óráit úgy-ahogy szemléltetni tudja. A mezőberényi időszak tanárai pedig alapvető kísérleti eszközök hiányában kénytelenek voltak beérni mindennapos táblai rajzokkal, kisebb sétákkal és kirándulásokkal, ha az egyes tárgyakat és jelenségeket vizuálisan is láttatni akarták. A személyeskedő viták elharapódzásának okát (mert nemcsak Szarvason 190