Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

volt ellentét a tanárok között) a kora reggeltől napestig tartó fárasztó munkáért kapott aránytalanul kicsi fizetésben kell látnunk. Ez indokolja a nagyfokú pedagógusvándorlást is. 34 év alatt összesen 6 igazgató és 16 tanár működött az intézetnél! Vagyis aki tehette, menekült az iskolától. Nencsak a „zsírosabb" parókiák vonzották a tanárokat, hanem még az átlagos jövedelmű népiskolai tanítóságok is. Elfogadható fizetésben ugyanis csak az igazgató részesült. Skolka például — díjlevele alapján —• évi 300 váltóforintot, 20 köböl búzát, 10 öl tűzifát, egész téli fűtésre való szalmát, szabadlakást és a beszedett tandíjból meghatározott részt kapott, s ez akkor tekintélyes bérnek számított. A tanári fizetés milyenségéről — sajnos — nincsenek adataink. Ahogy Irányi írja: „Rendszeres illetményt nem kaptak. Többnyire az ingadozó létszámú tandíjakból, a magántanítványoktól kapott díjazásból és a főúri kegyből éltek". Benka is csak ennyit tartott érdemesnek a megörökítésre: ,, . . . az igazgatón kívül alig volt egynek is kellőképpen biztosított fizetése". Nem járunk messze az igazságtól, amikor azt állítjuk: nemcsak a magyar nyelvű oktatás kiszélesítésének vágya, hanem a nagy tanári fluktuáció ténye is közrejátszott abban, hogy az esperességi gyűlés végül olyan határozatot hozott, miszerint a hittani jelöltek előbb mintsem az esperességben lelkészi hivatalra bocsáttatnak bizonyos ideig, mint rendkívüli tanárok a magyar nyelv és irodalom előmozdítására a mezőberényi gymnasiumban köteleztessenek" (Pecz). Adatok igazolják, nem csupán a magyar nyelv tanítását vállalták. Alkalmazásuk az állandósult tanárhiányon és az alumneumi felügyeleten is enyhített. Minthogy azonban nem láttak életcélt a megszégyenítően hitvány megélhetést nyújtó pedagógiában, munkájuk sem lehetett teljes értékű. Folytonos vándorlásaikkal inkább akadályozták, mint segítették az igazgatók tervszerű oktatásra ós egységes szemléletű nevelésre irányuló távlati törekvéseit. A mezőberényi gimnázium mindettől függetlenül tartalmas és korszerű nevelést adott. Komis Gyulának, a reformkori evangélikus iskolák „szellemi frissességéről" és tanárainak „európai tájékozottságáról" írt bírálata rá is vonatkozhatott. Ezt igazolta a Schedius féle első tanterv latinos szellemével való bátor szembeállása : a magyar nyelvoktatás azonnali bevezetése és következetes megtartása. Akkor vállalkoztak a magyar nyelv tudatos ápolására és terjesztésére, amikor a rendek többsége a kisebb rosszat védve a nagyobb ellenében, általában a latin mellett kardoskodott a némettel szemben, és csak néhányan — a legjobbak, a leghaladóbbak ismerték fel a magyar tanításnyelv bevezetésének és alkalmazásának korszakalkotó politikai-társadalmi jelentőségét. Az elnémetesítés nemcsak II. József politikájában játszott központi szerepet. II. Lipót rövid uralkodása után az újra megmerevedő abszolutizmus is ezt érezte egyik legfontosabb feladatának. Titkos jelentései egyenesen „kálvinista összeesküvést" szimatoltak a magyar nyelv hivatalos elismertetését sür191