Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

nevelői körülmények" — elsősorban a nevelők körében sok vitára okot adó, feszítő lakáshelyzet volt. Különösnek tűnhet, hogy jóllehet Tessedik 1820-ban meghalt, az iskolabizottság tagjai még sokáig nem vetették fel a gimnázium áttelepítésének a gondolatát. Nem a Tessedik, hanem a Wenckheim család iránti tiszteletből. Erősíti véleményünket, hogy az építkezés vitája során 1825-ben fel sem merült a Szarvasra telepítés ideája. Nem lehet kizárni persze, hogy az iskola irányában észlelt fokozódó társadalmi érdeklődós, a gimnázium egyre növekvő jó híre és oktató-nevelőmunkájának elismert színvonala is közrejátszott ebben, a főokot mégis a nagy patrónussal szemben tanúsított hálában és szép emberségben kell látnunk. 1833-ban viszont, amikor az emelet nélkül maradt épület továbbépítése elodázhatatlan kötelességgé vált, teljesen új helyzet állt elő. Az áttelepítés nem sérthette többé a nagy pártfogót — özv. Wenckheim Ferencné időközben meghalt, s ezzel eltűntek a morális akadályok is. Jogos a kérdés: mivel magyarázható, hogy az új gimnázium mindössze 5—6 éven át fogadta magába a tanulóifjúságot, holott a józanul gondolkodó emberek általában saját házukat is a belátható jövő igényei és követelményei szerint építették és építik. Nos, az eredeti tervezet kétségkívül számolt itt is a jövővel — csak a jelennel: a nagyméretű devalvációval és a bőkezű földesúr korai halálával nem. A torzóként félbehagyott épület, illetve a mezőberényi iskola anyagi alapját képező biztos bevételek és éves jövedelmek mindössze a ,,régi állapotok" konzerválására nyújtottak lehetőséget. Másra nem. Ugyanakkor a falusi viszonylatban nagy, földszintes épület 7725 frt. 28 krajcárra rúgó építési költségével is nehezen tudott megbirkózni az egyházmegye. Pecz Gyula szerint ,,alig gyűlt be az ajánlott és aláírt összegből 460 forint, az évenként lekötelezett illetékből 1400 frt. kint maradt volt hátralékban". Az építés okozta adósság „Koricsánszky, Hrobony és Benka gymnasiumi gondnokok szorgalma által", nem utolsó sorban pedig Sexty György tótkomlósi lelkész özvegye és Machula Gábor szarvasi lelkész adományának, továbbá özv. Wenckheim József né — az „új katolikus vallású földesúr" — megértő támogatásának köszönhetően „néhány év alatt törlesztve lett" ugyan, a befejezetlen épület azonban az oktatás tervezett és kívánt színvonalának sem beosztását, sem oktatási-nevelési célt szolgáló termeinek számát, sem felszereltségi állapotát tekintve nem tudott megfelelni, holott az 1829—31 közötti évek 188—190-es tanulói létszáma a nagy kolerajárványt követő esztendőkben 139-re, majd 126-ra esett vissza. Hiába folytatott példamutató gazdálkodást tehát a gondnokság — 1834-re ,,a gymnasiumnak semmi passzív adóssága" nem volt már —, a régi helyzet nem sokat változott. Gondnokai legfeljebb annyit értek el, hogy tiszta lappal kezdhetett új életet Szarvason, Tessedik iskolájának tágas termeiben. A kultúra szolgálatát elsőrendű kötelességének érző szarvasi földesúr, a katolikus Bolza József gróf tekintélyes adománnyal vetette meg az evangélikus 187